Századok – 2024
2024 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: Magyarország (újra)felfedezése. Egy szociográfiai sorozat indulása a Kádár-korszakban
BARTHA ÁKOS Pártbizottság hónapok óta lépten-nyomon rám akar sütni, hogy szemléletem torz, szocialistaellenes, idegen a fennálló társadalmi rendszertől - nem vállalom” - fogalmazott az író, aki szerint a pártbizottság a pártszervezeteknek küldött körlevelek által igyekezett ellehetetleníteni szabolcsi „szolgálatát”.67 Sőt, „lépten-nyomon azzal fogadnak, hogy ki vagyok tiltva a megyéből, a megyéről nem írhatok” - panaszkodott a kiutasítás gyakorlatára, ami az 1945 előtti vidéki közigazgatást valóban jellemezte (elsősorban választások idején, az ellenzéki kortesekkel szemben). Végh dühösen csapongott: egyrészt elvárta volna, hogy felülről vessenek véget zaklatásának, másrészt hajlandónak mutatkozott arra is, hogy újra leüljön a megyei vezetéssel megbeszélni a „félreértéseket”.68 A helyzet súlyosságát érzékelteti, hogy Végh (és Zám) ügyével kapcsolatban a sorozatszerkesztők Aczél Györgyöt is tájékoztatták.69 67 A „szolgálat” a szociográfia régi értelmezési kerete, amint azt a korábban említett Szolgálat és írás Munkaközösség neve is érzékelteti. 68 Végh Antal feljegyzése a „Magyarország felfedezése” szerkesztő bizottságának, 1968. okt. 25. RETÖRKILX.5. 28. doboz, 1. dosszié. 69 Jegyzőkönyv a „Magyarország felfedezése”-sorozat szerkesztő bizottsági üléséről, 1968. nov. 5-én. RETÖRKILX.5. 29. doboz, 1. dosszié. 70 Darvas József, Erdei Ferenc, Végh Antal és Orosz Ferenc mellett a rendezvényen részt vett Győri Imre (az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának első titkára), Pándi Pál (a Népszabadság szerkesztő bizottságának tagja), Sipos Gyula költő és Urbán Ernő író. A vitát Gosztonyi János, a Népszabadság főszerkesztője vezette. 71 Korabeli levéltári források alapján: Babosi L.: „Üzenet” az „Allóvíz”-ből i. m. 35. Végh saját állítása szerint a Valóság-cikk kéziratát annak idején megküldte a Hazafias Népfront helyi elnökének, a penészleki iskolaigazgatónak és a párttitkárnak véleményezés céljából. Ök azt írták vissza, hogy „sajnos, minden szó igaz”. A Darvassal közösen megejtett kiszálláson aztán „letagadtak mindent”. - Végh A.: Emlékeim i. m. 50. Bizonyára Aczél jóváhagyása is kellett hozzá, hogy a konzultációra nem informális megbeszélésként, hanem az országos pártlap hasábjain közzétett nyilvános vita keretein belül került sor. A Népszabadság karácsonyi számában - illusztris résztvevőkkel70 — megrendezett szociográfia-kerekasztalon Végh elismerte szövegének esetenkénti pontatlanságait, ami azért figyelemre méltó, mert „a korabeli penészleki községi tanácsi és MSZMP végrehajtó bizottsági, valamint a nyírbátori járási és a megyei tanácsülési jegyzőkönyvek, jelentések” azt bizonyítják, hogy „Végh valótlan dolgot nem írt le művében”.71 A nyilvános önbírálat gesztusán túlmenően a szerző ígéretet tett arra is, hogy készülő kötetében - a szükségszerű korrekciókon túl — Penészlek „ellenpólusaként” Szabolcs-Szatmár fejlődő községeit (például a prosperáló Vaját) is bemutatja majd. „Szeretném nagyon becsületesen megírni ezt a könyvet, de a megyei pártbizottság segítsége nélkül aligha megy. Ezért kérem a megyei vezetők, különösen pedig Orosz Ferenc elvtárs támogatását a leghatározottabb formában” - fogalmazott. Orosz elvtársnak azonban határozott elvárásai voltak a támogatásáért cserébe: „ha a szabolcsi emberek olvassák a róluk szóló kötetet, szeretnénk, ha magukra ismernének, megkedvelnék 570
