Századok – 2024
2024 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Hegedüs Gyula: Befogadás és integráció. Az 1956-os magyar menekültek az Egyesült Királyságban
BEFOGADÁS ÉS INTEGRÁCIÓ pedig mindössze ketten látogatják. ”83 A nyelvtanulással máshol is adódtak problémák, az egyik 388 fős szálláson mindössze 14-en jártak be az ingyenes nyelvórákra.84 Elisabeth Schenck is hosszan fejtegeti beszámolójában, hogy a magyar menekültek különféle módon reagáltak a hirtelen jött szabadságra. Sokan életükben először kerültek olyan helyzetbe, hogy saját maguknak kellett döntést hozniuk sorsukról. Néhányan tökéletesen elégedettek voltak már azzal is, hogy fedél volt a fejük felett, kaptak ételt és némi zsebpénzt, ezért eszük ágában sem volt munkába állni.85 83 TNA HO 352/143. Dorothy Richard: Visit to Region 10 i. m. 1957. febr. 25-26. 84 Uo. 85 TNA HO 352/145. Elizabeth Schenck: Report on the Work i. m. 1957. jan. 10. 16. 86 TNAFO 371/127706. Wallinger bécsi nagykövet levele Faiiának (külügyminisztérium), 1957. febr. 6. 87 Gwilym Lloyd-George (1894-1967), brit politikus, belügyminiszter (1954-1957). 88 Teilinger Károly Ferenc (1928-?), műszaki rajzoló, magyar menekült. 89 Hatold Macmillan (1894-1986), brit konzervatív politikus, miniszterelnök (1957-1963). 90 TNA FO 371/127706. Teilinger Károly levele Harold Macmillan miniszterelnöknek, 1957. jan. 31. Kezdettől fogva nehézséget okozott a menekültek kezelésében az, hogy nagyon sokan átmeneti állomásnak tekintették Nagy-Britanniát, és abban bíztak, hogy minél hamarabb továbbutazhatnak (elsősorban az Egyesült Államokba). Már az ausztriai táborokban elterjedt az a téves információ, hogy bárki továbbmehet Angliából bármely harmadik országba. Geoffrey Wallinger bécsi brit nagykövet kétségbeesetten próbálta elmagyarázni a külügyminisztériumnak, hogy sem ő, sem munkatársai nem adtak félrevezető információt a magyaroknak.86 A helyzet tisztázására a belügyminisztérium december 20-án Gwilym Lloyd-George 87 mi niszter aláírásával részletes tájékoztató anyagot adott ki, amelyben felhívta a menekültek figyelmét arra, hogy csak azok utazhatnak tovább Nagy-Britanniából, akiket a harmadik ország befogad. A dokumentum röviden ismertette a főbb célországok bevándorlási politikáját is. Ennek ellenére sok magyar csalódásként élte meg azt, hogy Angliában „ragadt”, és egyes menekültszállásokon az elégedetlenség kezdett problémákat okozni. A brit sajtóban is megjelent például Teilinger Károly88 Harold Macmillan 89 miniszterelnöknek címzett levele, amelyben a magyarok csalódottságának adott hangot: „Ebben a táborban körülbelül 300 menekült van. Közülük mintegy 250 sosem akart Nagy-Britanniába jönni.” Teilinger úgy nyilatkozott, hogy Ausztriában „hivatalosan tájékoztatták” őket arról, hogy Nagy-Britanniából bárhová továbbutazhatnak, amihez a brit kormány és a nemzetközi szervezetek anyagi támogatást nyújtanak.90 A Miniszterelnöki Hivatal által küldött válaszban a miniszterelnök kifejezte sajnálkozását a félreértés miatt, de visszautasította azt az állítást, hogy a bécsi Brit Nagykövetség félrevezette volna a magyar menekülteket. A levél ismét hangsúlyozta, hogy a magyarok csak akkor hagyhatják el az Egyesült Királyság területét, ha befogadja őket az az ország, 551
