Századok – 2024
2024 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Ordasi Ágnes: A fiumei elitcsoportok és a bosnyák vasúti összeköttetés dilemmái a dualizmus korában
A FIUMEI ELITCSOPORTOK ÉS A BOSNYÁK VASÚTI ÖSSZEKÖTTETÉS DILEMMÁI A gyakran diadalmenetként interpretált „harmadik magyar korszak” (1868- 1918)57 ugyanis közelről sem volt oly idilli, mint ahogy azt számos felülnézeti kutatás beállítja. 57 Lásd Pelles Márton kutatásait és disszertációját. - Pelles Márton: A fiumei kikötő és a magyar kereskedelmi tengerészet fejlődése (1868-1914). PhD-disszertáció (Pécsi Tudományegyetem). Pécs 2021. 58 Úgymint a gőzhajózási társaságok alapítása, kikötőépítés. Részletesebben a témáról: Ordasi Agnes: A faipar és a fakereskedelem térformáló hatása a dualizmuskori Fiumében. Századok 157. (2023) l.sz. 5-32. 59 Ordasi A.: A faipar és a fakereskedelem i. m. A fiumei társadalom válsága több tényezőre vezethető vissza. Először is a globális, világpiaci fogyasztási trendek átalakulására. Másodszor a Monarchia politikai és közgazdasági elképzeléseire, amelynek homlokterében egy Bécs központú, szárazföldi és tengeri infrastrukturális rendszer kiépítése állt. Harmadszor arra, hogy — bár a magyar kormány Fiume közgazdaságának és kereskedelmének védelmezésében volt érdekelt — az állami célkitűzések nem mindig egyeztek a kikötőváros igényeivel. Ez leginkább a kormány központosító és modernizáló politikája kapcsán mutatkozott meg. A kormány befektetéseivel együtt járt az állam lokális politikai és gazdasági befolyásának növekedése, valamint a monopolizált vállalatok térnyerése, amivel a helyi kis- és középegzisztenciák nem vehették fel a versenyt.58 Fiume dilemmái a tízévente újratárgyalandó osztrák—magyar vámközösség kontextusában nyerik el igazi értelmüket. A fiumei elitcsoportok csaknem az egész korszakban a vámunió felbontása mellett foglaltak állást, ám amikor 1897 során az osztrák—magyar gazdasági kiegyezés megújítása kudarcba fulladt, az országos és a fiumei elitkörök elgondolkodtak azon, vajon a Magyar Királyság vámönállósága esetén a kikötőváros képes lenne-e ellátni a rá háruló nemzetgazdasági feladatokat. Amennyiben igen, milyen feltételekkel és hogyan, ha mégsem, milyen alternatívák adódnának helyette. Vajon Fiume kiemelt szerepére nem alkalmasabb-e Dalmácia vagy esetleg Bosznia és Hercegovina? A kérdés a századfordulóra vált időszerűvé, mikor a Fiúmét érő kedvezőtlen gazdasági hatások a helyi társadalom elitköreibe is begyűrűztek. A városatyák a hanyatlás feltartóztatását elsősorban a magyar államtól várták, és azt remélték, hogy Fiume gazdasági érdekszférájának felülről irányított kiterjesztésével elejét vehetik a további (gazdasági és politikai) marginalizálódásuknak. Ennek jegyében fogalmazódott meg az Ogulin—Bihaé öszszeköttetésű bosnyák vasútvonal kiépítésének terve is. A fiumeiek érdeklődése nem véletlen fordult a déli tartományok felé. A helyi kereskedők és iparosok közül többen személyesen is érdekeltek voltak a dalmát bor, a határőrvidéki59 513
