Századok – 2024
2024 / 1. szám - TRANSZNACIONÁLIS ÉS GLOBÁLIS FOLYAMATOK A 19-20. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON - Bencsik Péter: A nemzetközi migráció és Magyarország a globalizáció 19. századi hulláma idején
A NEMZETKÖZI MIGRÁCIÓ ÉS MAGYARORSZÁG körébe került. Ugyanakkor hosszabb időn át egyikről sem született önálló, belső szabályozás, miközben az osztrák jogszabályok sem voltak egyértelműek abból a szempontból, hogy mi történjen a kivándorlók állampolgárságával.66 A korabeli magyar közigazgatási jogról szóló kötet szerint Magyarországon annyi változott, hogy az illegálisan kivándorlók megtartották állampolgárságukat, míg a legálisan emigrálóknak továbbra is le kellett mondaniuk arról.67 66 Pálvölgyi Balázs: Divergencia vagy aszinkronitás? A kivándorlás osztrák és magyar szabályozásának útjai, 1867-1914. In: Kölcsönhatások. Európa és Magyarország a jogtörténelem sodrásában. Szerk. Mezey Barna. (Jogtörténeti értekezések 50.) Bp. 2021. 246-249. A megfosztó határozatra példa: Budapesti Hírlap, 1858. december 24. 4. 67 Boncz Ferenc: A magyar közigazgatási törvénytudomány kézikönyve I —III. Bp. 1876. II. 56-57. 68 1 871. évi XLIII. te.; Varga Norbert: A honosítás jogintézménye, különös tekintettel az Amerikai Egyesült Államok és az Osztrák-Magyar Monarchia által kötött 1870-es államszerződésre. Jogtörténeti Szemle 6. (2004) 3. sz. 54. 69 1879. évi L. te. A 36. § szerint „aki egyszersmind más állam polgára, mindaddig magyar állampolgárnak tekintendő, míg magyar állampolgárságát a jelen törvény értelmében el nem vesztette”. Külön szabályok vonatkoztak az Egyesült Államokba való kivándorlásra. 1870. szeptember 20-án az Osztrák—Magyar Monarchia és az Egyesült Államok államszerződést kötött egymással, amely a birodalom mindkét felében hatállyal bírt. Ennek értelmében azok, akik legalább öt évig a másik fél területén tartózkodtak és megszerezték annak állampolgárságát, elvesztették eredeti honosságukat. A felek a kettős állampolgárság eseteit akarták ezzel kiküszöbölni. A szerződés egyben lehetőséget adott a kedvezményes visszahonosításra. A megállapodás évtizedeken át hatott a magyar állampolgársági jogra.68 1870-ben a kivándorlás mérete még elhanyagolható volt, csakúgy, mint 1879-ben, amikor megszületett az első magyar állampolgársági törvény. Ez a jogszabály az 1870-es államszerződéssel részben ellentétes előírásokat is tartalmazott. Az állampolgárság elvesztésének egyik esete, a távoliét, csak tíz évnyi, megszakítás nélküli külföldi tartózkodás esetén járt jogvesztő hatállyal. A törvény 36. §-a értelmében Magyarország elismerte a kettős állampolgárság intézményét, bár a kettős állampolgárok esetében a magyar állampolgárságot tekintette elsődlegesnek.69 A belső jog és a nemzetközi jog tehát ezen a ponton szembekerült egymással. Az államszerződés értelmében a legalább öt éve az Egyesült Államokban élő, és ott honosságot szerző személy automatikusan elvesztette a magyar állampolgárságát, míg az első magyar állampolgársági törvény szerint nem. De akár tíz év után sem, mert ha közben hazalátogatott, újabb magyar útlevélért folyamodott, vagy akár csak bejelentette, hogy meg akarja őrizni magyar honosságát, akkor a tíz év számítása újrakezdődött. Ugyanakkor a fennmaradt források nem utalnak arra, hogy ebből konkrét viták származtak volna. Az 1900-as években született két magyar kivándorlási törvény már teljes határozottsággal állt ki amellett, hogy a kivándorló megtarthatja magyar 33
