Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Anton Hruboň: A Hlinka-féle Szlovák Néppárt magyarországi kapcsolatainak alakulása
ANTON HRUBON Rendszeresen ígéretet tett a pozsonyi és a budapesti kormánynak, hogy a szlovák-magyar határkérdést majd újra megnyitja, de erre csak a „győztes háború” után kerülhet sor. Ezekkel a képmutató fogadkozásokkal garantálta a két állam engedelmességét, ugyanakkor olyan kényszerítő eszközökként is használta őket, amelyek alkalmasak voltak a két szövetségessel szembeni berlini politikai, gazdasági vagy katonai érdekek érvényesítésére. A háború azonban nem a győzelmi forgatókönyvek szerint ért véget. Nemcsak a németországi, magyarországi és szlovákiai rezsim omlott össze, hanem a döntőbírósági határok is megszűntek. Emanuel Böhm, a magyarországi Szlovák Nemzeti Egység Pártjának elnöke már az 1944. október 15-i eseményekre adott reakciójában előre jelezte ezt: „Világos, hogy ez Magyarország számára a trianoni határokhoz való visszatérést jelenti”.90 A háború utáni fejlemények igazolták Böhm feltételezéseit. 90 AMZV LA, 84. sz. doboz, 9059/44. sz. irat. Emanuel Böhm 1944. okt. 16-i reakciója Horthy bukására. Összegzés A Hlinka-féle Szlovák Néppárt Magyarországgal kapcsolatos állásfoglalásai az 1905-1945 közötti években folyamatosan változtak, és több síkon is éreztették hatásukat. Miután a párt 1918 decemberében újraindította tevékenységét, és laza politikai platformból egységes politikai szervezetté alakult át, ezek az állásfoglalások két központi paradigma, a nacionalista és a kulturális paradigma részét alkották. A pártelnökség által felügyelt és konzervált nacionalista paradigmában elsősorban a dualizmus korának történelmi sérelmei és traumái határozták meg a Magyarországhoz és a magyar politikához való viszonyt. Mindenekelőtt ezek — az 1938-as csalódások által megerősített tapasztalatok — akadályozták meg a HSES-t abban, hogy felülvizsgálja a Magyarországhoz való politikai közeledés vagy legalábbis a magyar-szlovák megbékélés konzekvens elutasítását. A nacionalista paradigma a párt stratégiai döntéseinek szintjén a válság pillanataiban felülírta azt a kulturális paradigmát, amely sokkal pozitívabban értékelte Magyarországot; mégpedig olyan országként, amelynek rendszere Horthy Miklós hivatalba lépése után nagyjából megfelelt a HSES ideális társadalmi rendről alkotott elképzeléseinek. A néppárti politikai spektrum egy részében Magyarországot a konzervativizmus keresztény bástyájának tekintették, olyan országnak, amely „lecsapott” az ellenségeire, és ahol hiteles „nemzeti szellem” uralkodott. Ez a nemzeti szellem azonban nemcsak hogy összeegyeztethetetlen 312
