Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Hajnalka: Török forrás a karlócai békekötés utáni erdélyi–temesközi határszakasz kijelöléséről
TÓTH HAJNALKA Az ajándékozást követően Marsigli édességeket hozatott, sörbetet és kávét fogyasztottak, majd kicserélték a határleírásokat. Amikor Ibrahim efendi elbúcsú zott, és visszavonult a szállására, a gróf még oda is egy édességgel megrakott tálat küldetett. Az efendi pedig borravalót adott a hozzá érkezett embereknek, majd a tolmácsa és az emberei elvitték a grófnak a neki szánt ajándékokat, köztük a már említett, felszerszámozott csődört. Feltehetően Marsigli is erről a lóról tett említést, amikor összeírta, hogy a határfelmérés során milyen összegeket és ajándékokat kapott a törököktől.103 Ezt követően a határbiztosok még néhány napig Karánsebesnél időztek, majd elbúcsúztak egymástól, és Ibrahim efendi visszatért Temesvárra, Marsigli pedig embereivel Erdélybe ment. A lerombolandó helyeken szakembereket és katonákat hagytak hátra, a várrombolásokat pedig végül csak a nyár beköszöntével tudták befejezni.104 Császári részről ennek irányítására Ungar karánsebesi parancsnokot jelölték ki.105 (aranyforint) és a tallér (esetünkben a gurus) egymáshoz való viszonya a 17. század folyamán változott, a század végére nagy általánosságban 1:2 arányban viszonyultak egymáshoz. Az ezüstajándékok aga által megjelölt értéke a haditanácsi adatokhoz képest jóval kisebb. 103 Idézi: F Molnár M.: Az Oszmán és a Habsburg Birodalom i. m. 237. Marsigli megjegyezte, hogy a lovat Ungar karánsebesi parancsnoknak hátrahagyta. 104 Vö. ÖStA KA HKR Prot. Bd. 412. Exp. (1701), Bd. 413. Reg. (1701), passim. Az Udvari Haditanács vonatkozó protokollum-köteteinek bejegyzései. 105 Zsidóvár lerombolása kapcsán lásd Fenesan, C: Cetatea Jdioara i. m. Fenlak, Csanád, Karánsebes, Lippa, Világos lerombolását Georg Wilhelm Löffelholz irányította, a Tisza menti várak lerombolását pedig Johann Friedrich Globitz, szegedi várparancsnok. - Oross A.: A Magyar Királyság i. m. 127-128. Összegzés Oszmán agának az erdélyi-temesközi határszakasz kijelöléséről szóló leírását öszszehasonlítva a Marsigli-jelentések alapján ismert történésekkel elmondható, hogy az aga — az események résztvevőjeként — a gróf beszámolóival meglehetősen egyező módon rögzítette a történteket, bár a kronológiai sorrendet némiképp elnagyolta. Leírása mind a Marsiglitól, mind pedig a határ menti császári parancsnokoktól az Udvari Haditanácshoz érkezett jelentésekkel jól kontrollálható és azokkal ekvivalens információkat tartalmaz, így mindenképpen hiteles forrásnak tekinthető. A tudósítás egyik nóvuma, hogy török nézőpontból ismerjük meg a határkijelölés eseményeit. Az aga nem elfogulatlan hírközlő, főként Ibrahim temesvári pasa irányában, de Marsigli sem volt feltétlenül objektív a törökökkel szemben jelentései megírásakor. Oszmán aga — annak ellenére, hogy többnyire a Habsburg-oldalt okolta a határhúzás befejezésének késlekedése miatt - igyekezett tárgyilagos maradni, és mellőzött mindenféle minősítést. Már-már túlbuzgó módon idézte a határbiztosok, Marsigli és Ibrahim efendi szavait, illetve Ibrahim 246
