Századok – 2024
2024 / 1. szám - TRANSZNACIONÁLIS ÉS GLOBÁLIS FOLYAMATOK A 19-20. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON - Bencsik Péter: A nemzetközi migráció és Magyarország a globalizáció 19. századi hulláma idején
A NEMZETKÖZI MIGRÁCIÓ ÉS MAGYARORSZÁG Kitartó kutatásaim ellenére máig nem világos, hogy mikor vezették be a magyar kivándorlók számára az útlevélkényszert. Valószínűleg soha — pontosabban ebben az esetben a hatóságok talán csak ragaszkodtak az 1867-ben elvileg még fenntartott elvhez. Korábban - Kertész Gyula nyomán - amellett érveltem, hogy a belügyminiszter 1897-ben tette kötelezővé a magyar kivándorlók számára az útlevél használatát. A szerző szerint a „114.895/97 sz. a. [szám alatt] kiadott B. M. rendelet a kivándorlási ügynökségek működésének meggátlásáról szól; ugyanez eltiltja az útlevél nélküli kivándorlást”.27 A nevezett rendeletben azonban ez szerepel: „szabályszerű külföldi útlevél nélkül kivándorolni nem szabad”,28 ami inkább arra utal, hogy ez csak megismétli a már korábbi tilalmat. Egyetlen korábbi jogszabály tesz még említést erről, az „összes vasutak igazgatóságához intézett” 1887-es közmunka- és közlekedésügyi miniszteri rendelet, amely az engedély nélküli kivándorlás meggátlásáról szólt. Eszerint „az Amerikába való utazásra szóló közvetlen menetjegyek csak oly egyéneknek adassanak ki, kik a nevezett világrész államaiba való utazásra vonatkozó hatósági engedély kieszközlését érvényes útlevelek felmutatásával igazolni képesek”.29 Mindenesetre Zemplén vármegye közgyűlése már 1881-ben azt javasolta a képviselőháznak, hogy „az útlevél nélküli kivándorlás egyáltalában megakadályozható legyen, Magyarország, esetleg az ausztriai örökös tartományok határain az útlevél nélküli átutazás megtiltassék és szigorúan ellenőriztessék”.30 A következő évben Sáros vármegye is csatlakozott ehhez: „az útlevélvizsgálatnak behozatala [...] mindkét államrész érdekében áll, s miután a kivándorlók igen könnyen felösmerhetők, ezen kivételes intézkedés oly tapintattal hajtható végre, mely által az ártatlan utazó közönség legkevésbbé sem terheltetnék”.31 27 Kertész Gy.: A kivándorlás szabályozása i. m. 51. 28 114.895/1897 BM. körrendelet. MRT 1897. II. 954-955. (Idézet: 955.) 29 18.690/1887 KKM. rendelet. MRT 1887.1. 1581. A hivatalos lap számaiban sem található korábbi előírás, a fenti rendelet viszont igen, lásd Budapesti Hírlap, 1887. május 22. 1. 30 Idézi: SVD I. 86. A következő időszakban számos jelentés jelzi, hogy a kivándorlók zöme útlevél nélkül távozott. - Uo. 92-99. 31 SVD I. 112. 32 1903. évi VI. te. 1. §. 33 1903. évi IV. te. 3. §. Az 1903-as törvénycsomag, amely a kivándorlásról, az idegenrendészetről, az útlevelekről, illetve a határrendőrség felállításáról intézkedett (1903. évi IV., V., VI. és VIII. te.), ismét határozottan leszögezte, hogy „az állam határán való átkeléshez útlevél általában nem szükséges”,32 ugyanakkor ,,[m]inden kivándorlónak abba az államba szóló útlevéllel kell ellátva lennie, a melybe kivándorolni szándékozik”.33 (Ceská spolecnost po roce 1945 sv. 4) Praha 2007. 5-7., 136-145.; Bencsik Péter: Border Regimes in Twentieth Century Europe. (Routledge Studies in Modern European History 94.) Abingdon 2022. 41. 23
