Századok – 2024

2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Hajnalka: Török forrás a karlócai békekötés utáni erdélyi–temesközi határszakasz kijelöléséről

TÓTH HAJNALKA

pasa vezette szultáni követség 1699 decemberében már Szalánkeménnél tartózkodott, majd 1700 januárjában vonult be ünnepélyesen Bécsbe.12

(1099-1116/1688-1704). Ház. Özcan

Abdülkadir. Ankara

2000. 141-142. Öttingen gróf 1700. okt. 11-én indult vissza Isztambulból. - Bertold

Spuler: Die europäische Diplomatie in Konstantinopel bis zum Frieden von Belgrad (1739). 3. Teil. Jahrbücher für Kultur und Geschichte der Slaven, Neue Folge 11. (1935) 339-340.; Bozkurt Nurgül: Avisturya kapi kethüdasi (1700-1736). Dergi Park 13. (2002) 246., 10. jegyz.; Arno Strohmeyer: The

Symbolic Making

of

the Peace

of

Carlowitz.

The Border Crossing of

Count

Wolfgang IV of

Oettingen-Wallerstein

during

His Mission

as

Imperial

Grand Am

bassador to the Sublime

Porte (1699-1701). In: The

Treaties of Carlowitz

i. m. 221. Öttingen gróf

jelentéseit lásd Österrechisches

Staatsarchiv (OsztrákÁllami

Levéltár) (a továbbiakban: ÖStA),

Haus-, Hof- und Staatsarchiv (a

továbbiakban: HHStA),

Staatenabteilungen, Türkei I. Kt. 174., 175. A

követségéről szóló korabeli leírást lásd Simpert Niggl von Neresheim:

Diarium

oder ausführliche curiose

Reiß-Beschreibung von Wien nach Constantinopel und von dar wieder zuruck in Teutschland, auch was sich hin- und wider merckwürdiges dabey zugetragen, deß Hochgebohrnen Grafen und Herrn, Herrn Wolffgang, Grafens zu Oettingen. Augsburg 1701.

12 Hammer-Purgstall, J.: Geschichte des osmanischen Reiches i.

m. IV.

16—17. Vö. Anonim

osmanh

tarihi i. m. 138.; Defterdár

San

Mehmed Pasa\ Zübde-i vekayiät i. m. 681.; A

karlócai béke és Európa i. m. 287-293.

13 Az iratgyűjtemény megtalálható: ÖStA HHStA Orientalische

Handschriften (a

továbbiakban: OHSch) Kt. 9. Nr. 125. fol. 2v-71v. Az

agáról és munkáiról lásd Tóth Hajnalka: Temesvári Oszmán Aga levélgyűjteménye. Habsburg-oszmán-kuruc határvidéki konfliktusok a 18. század elején. In: Előadások a Magyar Tudomány napján az Erdélyi Múzeum-Egyesület I. szakosztályában. Szerk. Egyed Emese - Pakó László. (Certamen

III.)

Kolozsvár

2016. 283-286.; Uö: „Kitäb-i

însâ

” - Temesvári Oszmán aga iratgyűjteménye. A Habsburg-magyar-oszmán határvidék a 18. század első harmadában. (Fontes

et

Libri, Monográfiák)

Szeged 2024. [előkészületben] Az eredeti kézirat címét és az abból kiemelt oszmán-török nyelvű idézeteket a tudományos átírások mellékjeleket is közlő változatában adom meg.

Már a nagykövetségek útnak indulása előtt megkezdődtek a két birodalom közötti határ kijelölésének munkálatai, amit a bolognai Marsigli-gyűjtemény iratait feldolgozó F. Molnár Mónikának köszönhetően mára részletesen ismerhetünk. Jelen írás egy oszmán-török nyelvű forrás vonatkozó iratainak bemutatása és elemzése révén kíván adalékokkal szolgálni az erdélyi-temesközi határszakasz kijelölésének történetéhez. A forrás a nemzetközi történetírásban is ismert és több munkát (életrajzot, visszaemlékezést, fordítást, társalgási segédletet) is az utókorra hagyó Temesvári Oszmán aga díváni tolmács {divan

tercümám, ’hivatalos, portai tolmács’) autográfnak tekintett Kitäb-i

Insá

(’gyűjteményes könyv, kötet’) elnevezésű iratgyűjteménye, amely ma az Osztrák Állami Levéltár anyagában található.13

A kötetet, amely az 1700 és 1724 közötti időszak határ menti Habsburg és oszmán tisztségviselőinek levélváltásait és a különféle ügyek kivizsgálása során készített jelentéseket (pontosabban mindezek másolatát) tartalmazza, az aga utólagosan, feltehetően az 1720-as évek végén vagy az 1730-as évek elején szerkesztette egybe. Létezik egy másik, ugyancsak Kitäb-i

Insâ

elnevezésű,

nem autográf, de kortárs gyűjtemény is, amely tartalmazza az előző kötet iratainak kétharmadát, ezt ma az Osztrák

230