Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Hajnalka: Török forrás a karlócai békekötés utáni erdélyi–temesközi határszakasz kijelöléséről
TÓTH HAJNALKA és az Oszmán Birodalom megbízottjai között.3 Az akkor aláírt orosz—oszmán megállapodás még nem békeszerződés volt, hanem két évre szóló fegyverszüneti egyezmény. A békeokmány aláírására csak 1700 júliusában, Konstantinápolyban került sor.4 3 A béketárgyalásokról lásd Seewann, G.: Az 1683-1699. évi török háborúk i. m. XXV-XLVIII. 4 Az orosz-török fegyverszüneti okmány egykorú hivatalos latin nyelvű másolatáról készült magyar fordítást lásd A karlócai béke és Európai, m. 247-248.; orosz és német változatának helyeit közli Gebei S.: Az orosz-török béketárgyalások i. m. 141., 16. jegyz. A konstantinápolyi béke (1700. júl. 3.) orosz nyelvű változatának magyar fordítását lásd Gebei S.: Az orosz-török béketárgyalások i. m. 150-154.; törökül lásd Defterdár San Mehmed Pasa: Zübde-i vekayiát: Tahlil ve Metin (1066-1116/1656-1704). Ház. Abdülkadir Özcan. Ankara 1995. 692-698. Vö. Bazarova, T.: The Treaty of Carlowitz i. m. 242. 5 A Porta új, a háborús szándékot feladó politikai irányvonalának kialakulásáról lásd Halil Ínalcik: Mi litary and Fiscal Transformation 1600-1700. Archivum Ottomanicum 6. (1980) 283-337.; Ágoston Gábor: Az oszmán hódítás és Európa. Bp. 2022. 310. 6 Rifa’atA. Abou-el-Haj: The formai Closure of the Ottoman Frontier in Europe: 1699-1703. Journal of the American Oriental Society 89. (1969) 3. sz. 465-475. 7 Acsády Ignác a bécsi császári és királyi udvari és állami levéltárban „a karloviczi béke egész roppant irattárán” dolgozott. - Acsády Ignác: A karloviczi béke története, 1699. (Értekezések a történeti tudományok köréből XVIII/4.) Bp. 1899. 5., 1. jegyz. A levéltári forrásbázisra lásd még Buda expugnata 1686. Europa et Hungária 1683-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai I-II. Szerk. Bariska István - Haraszti György - Varga J. János. Bp. 1986-1987. 8 Seewann, G.: Az 1683—1699. évi török háborúk i. m. XXXIII. 49. jegyz. és LI-LV. Oszmán oldalról Rifa’atA. Abou-el-Haj Ottoman Diplomacy at Karlowitz című, 1967-ben megjelent tanulmánya óta A Karlócán létrejött békerendszer jelentőségét növelte, hogy a tárgyalásokon a kor tengeri nagyhatalmainak képviselői, Lord William Paget angol (1692- 1701) és Jakob Colyer holland (1688-1698) konstantinápolyi követek közvetítettek a felek között. Ez volt az első olyan béke az akkor katonailag kimerült Oszmán Birodalom számára, ahol a korábbi gyakorlattal ellentétben nem a háború pillanatnyi szüneteltetéséről volt szó.5 Ahogy már a neves oszmanista történész, Abou-el-Haj is rámutatott: a 17 század végén a békéhez való ragaszkodás volt az Oszmán Birodalom egyedüli eszköze arra, hogy a megmaradt balkáni hegemóniáját fenntarthassa.6 Annak ellenére vagy éppen azért, mert a karlócai békekötés előzményeire, a tárgyalások menetére, eseményeire és a béke hatásaira vonatkozó forrásanyag rendkívül gazdag,7 máig nem született átfogó munka a békerendszerről. A békefolyamat történetével a nemzetközi és a magyar történetírás is foglalkozott, de a kutatók elsősorban egy-egy résztvevő állam szemszögéből vizsgálták a történéseket. A témában magyarul rendkívül fontos munkát adott ki 1999-ben Szita László és Gerhard Seewann A karlócai béke és Európa címmel, amely forráskiadvány az 1687 és 1690 közötti Habsburg—oszmán titkos béketárgyalásokig visszamenően közöl dokumentumokat. Ebben 1999- ig terjedően a nemzetközi szakirodalom gazdag ismertetését is megtaláljuk.8 228
