Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - F. Molnár Mónika: Velencei források a karlócai békéről
F. MOLNÁR MÓNIKA Garzoni megemlíti a munkájában, hogy ezt mind a péterváradi, mind a belgrádi oldalról hangos ágyúdörgéssel adták hírül, mivel mindkét fél ünnepélyes és harsány jellel akarta tudatni birodalmával a sikeres megegyezést. Kitárták a tárgyalóhelyiség aj táj ait, hogy az oszmánok, a császáriak és a lengyelek nyilvánosan írják alá a mediátorok által hitelesített okiratokat. Persze Garzoni nem hagyhatta ki annak hangsúlyozását sem, hogy a nagy örömbe jó adag szomorúság is vegyült, mivel maguk is nehezményezték, hogy úgy hirdették ki a békeszerződés megszületését, hogy szövetségeseik, a velenceiek - noha igencsak megérdemelték volna a béke megkötésével járó ünneplést - természetesen kimaradtak belőle. A pillanatnyi (szükség) megoldás végül az lett, hogy a négy fél (a császáriak, a lengyelek, a mediátorok és az oszmánok) készített egy okiratot, amelyben harminc napot szabtak meg a velencei-oszmán megegyezésre. Egyúttal azt is rögzítették, hogy ha ez e határidőn belül sem sikerülne, akkor Bécsben az oszmán követ érkezését követő hat hónapban kell megegyezésre jutni.79 Ruzzini jelentéséből pedig az is kiderül, hogy még a békekötés napjának éjszakáján megérkezett az a január 17-ei velencei parancs, amely engedélyezte a hegyvidék átadását és a vitatott Castello di Rumelia lerombolását. Dalmácia ügyében azonban ez az okirat megerősítette a korábbi döntést a területek és az ott felállítandó őrségek megtartásáról. Aztán január 31-i dátummal újabb utasítás érkezett a Velencei Köztársaságból. Ezt azonban már csak február 9-én kapta kézhez Ruzzini, de addigra az oszmánok már elindultak a karlócai táborból. Ezért az általa megfogalmazott cikkelyeket fentebb már említett titkára, Giovanni Battista Nicolosi vitte a mediátorok után Belgrádba, s ez még a korábban előírt harminc napon belül volt. Az iratot elküldték a Portára, ahol a nagyvezír ideiglenesen ratifikálta, majd az Isztambulba érkezett rendkívüli követnek sikerült megszereznie rá a szultán aláírását is.80 Ezt a procedúrát Garzoni is részletesen leírja, így megtudhatjuk belőle azt is, hogy a Szenátus sem gondolkodott sokáig az előterjesztett iraton, rögtön jóváhagyta azt. Ezután a velencei előkelők köszönetét mondtak William Pagetnek és társának, Jacob Colyer követnek a fáradozásaikért (utóbbi holland részről érkezett közvetítőként segítette a tárgyalások lebonyolítását), és a császár irányába is kifejezték elégedettségüket, hiszen ők is jól tudták, hogy milyen nehéz körülmények közt született meg ez az okmány. Ezt követően nagy hálaadó ünnepséget rendeztek a Szent Márk-bazilikában, ahol megköszönték Istennek a sok győzelmet, a dicsőséges hódításokat és a beköszöntött békét.81 Végül kineveztek két szenátort az utómunkálatokra: Giovanni Grimanit a dalmáciai részek határkijelölő biztosává82 79 Garzoni, P: Istoria i. m. 810-811. 80 Ruzzini, C.: Relazione i. m. 366. 81 Garzoni, P: Istoria i. m. 812-813. 82 Megbízatása 1699. márc. 31-től 1701 ápr. 5-ig tartott. - Güner Dogan: „Venediklü ile dahi sulh oluna”. 17. ve 18. Yüzyillarda Osmanli-Venedik íli§kileri. (Tarih dizisi [íleti§im Yayinlari] 121.) Istanbul 222
