Századok – 2024
2024 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Endre: Imre herceg haláláról. Milyen hír érkezett 1031 őszén Hildesheimbe?
IMRE HERCEG HALÁLÁRÓL hogy a történetekben, mesékben ostobának nevezték, szemben a ravaszdi rókával. A farkas az ezredfordulót követően általában a mesevilág szereplője maradt, és nem vált mitológiai alakká.192 A medve akkor vált veszélyessé, ha vadásztak rá; ismert Nagy Lajos király súlyos, 1353. november 26-án történt vadászbalesete.193 Noha a medvének nagy jelentősége volt az ókori és ázsiai hiedelemvilágban, az európai mondáknak nem vált főszereplőjévé; végül Mackó úrrá szelídült. 192 A farkas néphitbeli szerepéről: Helmut Birkhan: Germanen und Kelten bis zum Ausgang der Römerzeit. Der Aussagewert von Wörtern und Sachen für die frühesten keltisch-germanischen Kulturbeziehungen. (Österreichische Akademie der Wissenschaften, Philosophisch—Historische Klasse 272.) Wien 1970. 345-390.; Katona L. Endre: Kim McCone. Kelta farkaskodás I-II. Klio 16. (2007) 2. sz. 74-84., 3. sz. 58-70. 193 Balanyi Gy.: Szent Imre i. m. 6., 1. jegyzet; Vörös István: Adatok az Árpád-kori vadászat történetéhez. Folia Archaeologica 55. (2011-2013) 217-263. 194 Manfred Zips: Tristan und die Ebersymbolik. In: Beiträge zur Geschichte der deutschen Sprache und Literatur 94. Tübingen 1972. 134-152.; Klaus Speckenbach: Der Eber in der deutschen Literatur des Mittelalters. In: Verbum et Signum. Friedrich Ohly zum 60. Geburtstag überreicht 10 Januar 1974. I-II. Hrsg. Hans Fromm - Wolfgang Harms - Uwe Ruberg. München 1975. I. 425-476. 195 Guntram Koch: Die mythologischen Sarkophage VI. Meleager. (Die antiken Sarkophag-Reliefs 12.) Berlin 1975. 196 „S a pannon vadkanokra / Egy villogó fogú kan / Se mert teája törni, / Midőn követte őket.” - Fehér Bence fordítása. Pannonia története Kr. u. 54-166 közt. Szerk. Fehér Bence - Kovács Péter. (Font es Pannoniae Antiquae IL) Bp. 2001. 103. 197 Rainer Warland: Vom Heros zum Jagdherrn. Transformation des Leitbildes „Jagd” in der Kunst der Spätantike. In: Die Jagd der Eliten in den Erinnerungskulturen von der Antike bis in die Frühe Neuzeit. Hrsg. Martin Wolfram. (Formen der Erinnerung 3.) Göttingen 2000. 171.; Peter Scherrer: A medvével és a farkassal ellentétben a vaddisznóhoz és a vadászatához kapcsolódó mitológiai történeteknek, valódi eseményeknek se szeri, se száma. Amíg a sas és az oroszlán a hatalmi szimbolika és reprezentáció jelképei lettek és maradtak, addig a vadkan és a (vad) disznó az ezredforduló után az európai kultúrában egyre hátrébb szorult, noha tudjuk, hogy III. Richárd a bosworthi csatában még a pajzsán viselte a vadkan képét. Az ókori mitológiában és a korai középkori jelképrendszerben azonban mindennapos szereplő volt, amelyről irodalmi munkák sokasága tanúskodik.194 Gondoljunk csak a két, időben távol eső végpontra: Kirké varázslására, amely által Odüsszeusz emberei disznóvá változtak és Golding könyvére, a Legyek urára. E két időhatár közötti, a vadkanhoz kapcsolt mitológiai, legendás és valós események száma az elmúlt kétezer évből könyvtárnyi mennyiségű, ami jól mutatja a vaddisznó állandó jelenlétét az európai kultúrában. Attist a Zeusz által küldött vadkan ölte meg, Meleager és társai az Artemis által küldött vadkanra vadásztak: az eseményeket számos kőfaragvány, szarkofágdombormű megörökítette.195 Hadrianus még pannóniai helytartó korában vadászott vaddisznókra, amit kedvenc lovának sírfeliratára is felvésetett.196 A vaddisznóvadászat a hősiesség bizonyítéka volt.197 Diocletianusnak megjósolták, hogy ha megöli a vaddisznókat, császár lesz. Ez akkor következett be, 137
