Századok – 2023
2023 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Toldi Lóránt: (Fél)polgárok hadiállapotban. Ivánka Imre volt 48-as honvédtiszt és választói az 1860-as évek elején
TOLDI LÓRÁNT a szerény presztízsű és kedvezőtlen anyagi helyzetű, bár a létszámában gyarapodó dunapataji katolikus gyülekezetnél lehetett adminisztrátor. A korábbi harcos forradalompártoló magatartása ellehetetlenült a közben elszenvedett retorziók miatt, a helyi katolikus iskola működtetése révén azonban érzékelhető közösségi megbecsülést vívott ki magának. Egyházi pályáját alulról kezdte, de az érseki szék közelében igyekezett magát újjáépíteni. 1861-es fellépése a csendes konszolidáció feladását eredményezte, ezúttal szembekerülve az alkotmányos vármegyei elittel. A két jelölt rivalizálását erőtlenné tette, hogy Sörös Imre végig az érseki szék „gyenge” jelöltje maradt. A főpásztor nyíltan nem is deklarálta saját támogatottjaként, az érsek e tekintetben nem is konkurálhatott a világi elittel. Kettejük imázsát a kampány dinamikája formálta. Ivánka a paraszthadakat vezető, megvesztegethetetlen pákozdi győzőként mitizálva — a klerikális törekvések eleven gátjaként - a választókerületet szervező 1848-as szándékok reprezentánsa, annak fő letéteményese lett. Ivánka Imre erkölcsi fölényét a megfellebbezhetetlen kossuthi hitelesítés biztosította, ellehetetlenítve minden személyét érintő fenntartást.91 Ezt példázza a schwechati elfogása körülményeinek92 ügyében idézett nyilatkozat is: „a dunapatajiak fel is hozták ezt tizenkét év múlva képviselőválasztásnál. [...] Kossuth Lajos egykorú nyilatkozatát felolvastam, melyben a kormányzó Ivánka elfogatása fölött sajnálatát kifejezte, egyszersmind kijelentette, hogy kész volna a nemzet nevében a jeles hazafit egy millió forintért is megváltani. Mire nagy éljenzés kerekedett.” — idézte fel a Kalocsai Néplap K nyilatkozatában meg is tett: „mitsem óhajtok forróbban s őszintébben, mint a kath. egyháznak mindenkor hű fia maradni, azon szerénységnél fogva is, mely az egyházi férfiúnak oly igen szükséges kelléke, ezennel kinyilatkoztatom, miképp én saját egyéni nézetemet, az ő bölcsebb s egyetemiebb véleményüknek, a mondott kérdéseket illetőleg önkényt és szívesen alárendelem, s az akaratlanul történt hibát őszintén sajnálva elismerem”. 91 Kalocsai Néplap, 1901. november 17. 3. Kossuth megidézésével nem konkurálhatott az ellenjelölt 48-as pártfogója sem: „Boros Imre volt honvéd és későbbi keczeli plébános beszédje [következett - megjegyzés tőlem T. L.], melyet Sörös Imre második jelölt érdekében tartott, de hiába.” 92 Mindez Ivánka Imre pályájának visszatérő motívumává vált, később ugyanis - immár mérsékeltebb politikusként - Pulszky Ferenc utalt meglehetősen pikírt hangon Ivánka „folytonos” fogságba esésére: „Ivánka Imrét csakugyan üldözte a sors, már a pákozdi csata kezdetén is szerencsétlenül elfogatott Jellasich serege által, s csak a csata után került vissza, most ismét a csata előtt fogságba esett, s nem vehetett részt az egész szabadságharczban. Katonai pályája véget ért, puskaport nem szagolt, golyót nem hallott fütyülni, s osztrák várfogságban szenvedett, midőn társai babért arattak.” Pulszky Ferenc: Életem és korom. Bp. 1884. 401. 93 Kalocsai Néplap, 1901. november 17. 3. 94 Sürgöny, 1861. március 31.2. Sörös Imrét, a „nép jelöltjét”94 pedig ismét a tekintélynek ellenszegülő plebejus hős tulajdonságaival felruházva jelenítik meg. Támogatói által a teljes választási eljárást és magát a kampányt sérelmező beadványból kiderült, hogy a nép a 749
