Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Sipos András: Budapest bevételei és beruházásai a két világháború között
SIPOS ANDRÁS adóként, a sör és az égetett szeszes italok után állami adó pótlékaként szedtek, valamint a főváros területére behozott áruk után lerótt városi vám együttesen az adóbevétel mintegy ötödrészét szolgáltatták a korszak folyamán. Az infláció megfékezése után az egyenesadók valorizálódtak, ugyanakkor az infláció idején bevezetett vagy felemelt közvetett adók is megmaradtak, így az egy főre jutó fővárosi közteher a Statisztikai Hivatal kimutatása szerint az 1913. évi 49,85 pengőről 1926-ra 93,77 pengőre emelkedett.40 A Pénzügyi Bizottságnak az 1926. évi költségvetést kísérő jelentése megállapította: „nem lehet véleménykülönbség a tekintetben, hogy az életszükségleti cikkek, különösen a hús fogyasztási adójának és az elsőrendű élelmicikkekre kirótt városi vámnak eltörlése egyik igen fontos közérdek. Teljes tudatában vagyunk annak, hogy ezek a közterhek különösen az életviszonyokkal amúgy is küszködő népkategóriákat sújtják, amelyeknek ezek alól való mielőbbi mentesítése kétségkívül elsőrendű kötelesség.”41 Az így kieső összeg fedezeteként egyrészt a községi pótadó 60%-os kulcsának megtartása szolgált volna, amit a kormány nem engedélyezett, másrészt a bizottság felhívta a figyelmet „igazságos újabb bevételi források”42 előteremtésének szükségességére is. E téren azonban már nem jött létre egyetértés a későbbiekben sem. 40 HomolyaiR: A főváros pénzügyei i. m. 19. (Zárszámadási előírási adatok alapján. Az általa számításba vett közterhek köre némileg szélesebb a 3. táblázatban szereplő adófajtáknál, mert bizonyos díjakat és járulékokat is magukban foglalnak.) 41 Fővárosi Közlöny 37. (1926) 27. sz. (június 21.) 1. Melléklet. A Pénzügyi Bizottság jelentése. 2. 42 Uo. 43 BFL IV. 1403.a. Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek. (a továbbiakban: IV.1403.a.) 849/1917.; Fővárosi Közlöny 28. (1917) 33. sz. (június 15.) I. Melléklet 1-15. 44 Fővárosi Közlöny 32. (1921) 28. sz. (július 8.) II. Melléklet 86. A világháború előtti városi adóreform-elképzelések elsősorban a telkek értékében ismerték fel azt a kiaknázatlan adóalapot, amely a város fejlődésével úgyszólván automatikusan emelkedik. 1917-ben a közgyűlés telekértékadó bevezetését szavazta meg a telkek háromévenként megállapítandó forgalmi értékének fél százalékában. Ebben megalkotói a fiskális és szociális érdek összhangját látták, mivel a telek (a felépítmény nélküli föld) értékemelkedése a „köz munkája”, azaz a városfejlődés révén áll elő, az új adó ezt veszi igénybe a köz javára, miközben akadályozza a spekulációt, egyúttal ösztönzi a telkek értéküknek megfelelő, de nem túlzott kihasználását.43 1921 júliusában a közgyűlés keresztény községi párti többsége az eltörlése mellett döntött, arra hivatkozva, hogy az adó a családi házat építő kispolgárokat kényszerítheti telkeik eladására, azokat a „konjunktúrások” kezébe juttatva.44 A belügyminiszter ezt a határozatot ugyan nem hagyta jóvá, de mivel a közgyűlés nem alkotta meg a kívánt újabb szabályrendeletet, az adó további kivetésére nem került sor. A telekértékadónak mint a forradalom előtti 927
