Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Sipos András: Budapest bevételei és beruházásai a két világháború között
BUDAPEST BEVÉTELEI ÉS BERUHÁZÁSAI A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 1868-tól működő üzemként még nem tért át az önálló vagyonkezelésre, azaz bevételei a városi költségvetésbe folytak be, és kiadásait is onnan fizették.14 14 Sípos András: Várospolitika és városigazgatás i. m. 163-190.; Szekeres József: A fővárosi közüzemi hálózat működésének jogi szabályozása (1872-1938). Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988) 287-309.; A székesfővárosi üzemek megvizsgálására alakított bizottság általános és összefoglaló jelentése. Bp. 1925. 15 Fővárosi Közlöny 36. (1925) 44. sz. (november 27.) Melléklet 23. 16 Uo. 14. 17 Uo. 54. 18 Uo. 28. 19 Uo. 32. A községesítési politika legfőbb célkitűzése, a szolgáltatások megfelelő szintű biztosításán kívül, eredetileg is az volt, hogy a gáz- és áramszolgáltatás, valamint a tömegközlekedés nyereségorientált tarifapolitikája hosszú távra is biztos alapokat teremtsen a város beruházási kölcsöneinek a törlesztéséhez. A hitelezők szakértői szerint 1923—1924-ben, a hiperinflációt kihasználva, a négy igazán nagy közmű, a víz-, gáz-, áramszolgáltatás és a tömegközlekedés díjait olyan mértékben megemelték, hogy azok „aranykorona alapon való megállapítása a szóban forgó 4 vállalatnál nemcsak, hogy megközelíti a háború előtti kondíciókat, hanem például a villamos vasutaknál felül is múlta”.15 Miközben „az ipari bérek még nem érték el teljesen az aranystandard-et, mely magában is csak 70%-os vásárlóerőnek felelne meg; a középosztály, főleg azonban az állami és városi hivatalnokok pedig még ennél is rosszabb helyzetben vannak [.. .]”.16 A törlesztés érdekében történő fokozott lakossági tehervállalás másik lehetséges útja, az adózás tekintetében az alábbi következtetésre jutottak: „Bár a város lakossága által vállalt összes pénzügyi terhek (város és állam) hivatalos felbecsülése ez ideig nem állapítható meg, kétségtelen, hogy ez a teher 1913 óta erősen emelkedett (azt közölték velünk, hogy körülbelül a kétszeresére). [...] Végeredményben, bár minden kétséget kizáróan nem mondható ki, hogy a város lakossága már elérte adózóképessége határát, nem volna óvatos a lakosságot terhelő adóteher súlyosbítását ajánlani.”17 A villamos áramfogyasztás ezekben az években dinamikusan emelkedett, a világítás terén lényegében ekkor szorította ki a gázt. A szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy az évi 200 kilowattóránál kevesebbet fogyasztók tarifakedvezményének megszüntetése — ami számukra csaknem kétszeres díjemelést jelent — 4 millió aranykorona bevételt eredményezne, ami önmagában is számottevő része a törlesztéshez szükséges összegnek. A többi fogyasztó esetében maguk is úgy vélekedtek, hogy „egyelőre nem lehet számítani a tarifa további emelésére, miután a jelenlegi tarifa a gazdasági lehetőségek határát már elérte és annak további emelése már a fogyasztás terhére menne”.18 A BSZKRT tarifáit egyenesen úgy jellemezték, hogy a „vasúti hatóságok az emelést túlságos módon fokozzák”,19 mivel az utasonkénti 920
