Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Herédi Attila: Partrendőrség Pesten (1870–1874)
HERÉDI ATTILA a gőzhajózás megjelenése előtt is jelentős vízi forgalom zajlott,11 azonban a dunai hajóközlekedés nagyobb léptékű növekedésével az 1850-es évektől lehetett számolni. 11 A gőzhajózás megjelenése előtt a hajók csak a Duna folyásirányában mozogtak könnyebben, vagyis Becs felől a Délvidék irányába volt gyorsnak mondható a közlekedés; sodrással szemben a partról, állati erővel kellett vontatni a vízi járműveket. Ez számtalan problémát okozott, ezért a fővárosi Duna-szakaszon 1859-től gőzhajóval húzták a vitorlás hajókat a folyásirány ellenében. Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL) Törvényhatósági jogú városok levéltára, Pest város levéltára, tanácsi iratok 1850-1873 (a továbbiakban: IV. 1303T), X. 252/1861. A hajóvontatásról lásd még Majdán János: A közlekedés története Magyarországon (1700-2000). Pécs 2014. 20.; Vörös Károly: Pest-Budától Budapestig 1849-1873. In: Budapest története IV. Főszerk. Gerevich László. Bp. 1978. 117-320., különösen: 136. 12 A folyamszabályozásnak és a gőzhajózásnak egyaránt fő kezdeményezője volt gróf Széchenyi István, aki minisztersége alatt, még a szabadságharc idején is kinyilvánította a tárgy iránti elkötelezettségét. Széchenyi István válogatott művei II. 1841-1860. Szerk. Spira György et al. Bp. 1991. 460. 13 Az országos és pestvárosi rendőr ügyi szabályrendeletek. Gyűjt. Kedvessy György. Pest 1873. 119-145. 14 Vadas Ferenc: Duna-szabályozás és rakpartépítés Budapesten. In: Bécs-Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században. Szerk. Petet Csendes - Sipos András. (Várostörténeti tanulmányok 7.) Bp.-Bécs 2005. 77-87., különösen: 79-80. 15 Ugyan József nádor városfejlesztési víziói, illetve a Hild János-féle Szépítési terv (1808) nyomán elindult a Duna-part kikövezése, az 1840. évi IV. te. (Folyamszabályozási tv.) kihirdetése azt jelzi, hogy a reformkorban is nagy problémát jelentett ez a kérdés. 16 A hazai folyami hajózásban monopolhelyzetet szerzett az 1829-ben alakult Első Duna-Gőzhajózási Társaság (DGT), németül Erste Donau-Dampfschiffahrts-Gesellschaft (DDSG), amely 1831-től rendszeres vízi összeköttetést nyújtott Pest és Bécs között. Versenyképességét jelentősen növelte, hogy az osztrák vállalat Óbudánál építette fel hajógyárát. Budapest Lexikon. Főszerk. Berza László. Bp. 1973. 412M13. 17 BFL IV1303Ta Duna-part kiépítése (külön csomó) 231/1862. 18 Hieronymi Károly (1836—1911) a magyarországi folyamszabályozásokat levezénylő mérnökök egyike, később miniszteri posztokat is betöltött. A rakpartépítésről bővebben lásd Kolundzsija Gábor: Diescher József, a rakpartépítő. In: Diescher József. Építészet és mesterség. Szerk. Hídvégi Violetta - Marótzy Katalin. Bp. 2016. 83-97. A 19. század egyik nagy műszaki vívmánya volt a magyarországi folyók szabályozása, amellyel egyrészt az árvízkárokat akarták csökkenteni, illetve megelőzni, másrészt pedig a biztonságos és folyamatos hajózás lehetőségeinek megteremtésével a hazai kereskedelmet kívánták fejleszteni.12 Magát a folyami hajózást kellő részletességgel kidolgozva és országos hatállyal a közmunka- és közlekedésügyi miniszter az 1869-ben kiadott rendeletével szabályozta,13 de a pesti Duna-partra nagy számban érkező hajók szükségessé tették a kikötőhelyek, kirakodási területek helyben történő elosztását, felügyeletét is, amely a városi tanács hatáskörébe tartozó feladat volt. Erre annál is inkább szükség volt, mivel a ma ismert dunai rakpartok ekkor még nem épültek meg.14 A rakpartok kialakítása lassú, sok tervezést igénylő folyamat volt, hiszen nagy volumenű és persze igen költséges munkálatokról volt szó.15 A rakpartok tényleges kiépítését — jól felfogott érdekéből — a Duna Gőzhajózási Társaság16 kezdte meg 1853 és 1859 között, majd az 1860-as évektől Pest városa vette kézbe a munkálatokat.17 A folytatásban viszont már Hieronymi Károly vezetésével a Fővárosi Közmunkák Tanácsa vette át az irányítást.18 897
