Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Kenyeres István: A budai és pesti vásárok a középkortól a 19. századig
KENYERES ISTVÁN A Rákóczi-szabadságharcot követő békés időszakban egyértelművé vált, hogy a pesti vásárok látogatottsága és jövedelmezősége lényegesen meghaladja a budaiakét. Budán a vízivárosi és a tabáni vásárok jövedelmeit már az 1710-1720-as évektől többnyire bérbe adták, amíg pedig beszedték, a vízivárosinak volt nagyobb forgalma. A budai vásárvám bevétele az 1720-as évekbeli 1500 forint körüli szintről alig mozdult felfelé. Az 1730-as évektől szinte mindig bérbeadott vásár jövedelem - a vámbérlet meghatározásakor tekintettel voltak a várható haszonra - csak 1741-ben érte el a 2000 forintot, 1752-ben 2980 forint volt, az 1750-es évek végére újfent körülbelül 1500 forintra esett vissza, majd az 1760-as évek végétől nagyjából 3000 forintra emelkedett, és jellemző, hogy 1782-ben is mindössze 3949 forintot tett ki. Ezek az összegek nem voltak meghatározók Buda bevételei között, a vámbérlet a legnagyobb bevételi hányadot, 11%-ot 1751- ben érte el, ezt követően mindössze 2-3%-ot tett ki a város jövedelmeiből. A budai vásárok visszaesésének számos oka lehetett, a topográfiai hátrányoktól kezdve egyéb más, igazgatási és vámkérdés is szerepet játszhatott. 1755-ben például a budai kereskedők kifejezetten sérelmezték, hogy nekik fizetniük kell a rendes harmincadon felüli királyi vámilletéket (ami ekkor egy félharmincad, tehát 2,5%-os érték volt), míg a pestieknek nem.38 A budai vásárok visszaeséséhez az is hozzájárult, hogy a kereskedők északról és keletről is szívesebben kerültek Pest felé, megspórolva az átkelési díjakat is. Pest szükség esetén még azt is megakadályozta, igaz ideiglenesen, hogy rivális, az állatfelhajtási útvonalon fekvő Pestközeli település, Soroksár kapjon országos vásártartási jogot.39 38 Nagy L.: Budapest története i. m. 119. A budaiak sérelmeire lásd Karlovszky Endre: Magyarország kereskedelmi viszonyai 1755-ben. Gróf Haugwitz és Procop egykorú jelentése nyomán. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 4. (1897) 212-213. 39 Soroksár részére földesura, a később kamarai elnök Grassalkovich Antal szeretett volna éves vásártartási jogot szerezni 1743-1744-ben, amelyet a pestiek sikerrel akadályozták meg. Ekkor írtak a pesti vásárok kiemelkedő jelentőségéről, a vásárt messzi területekről, Erdélyből és a román fejedelemségekből is látogatták. A soroksári ügyre lásd Österreichisches Staatsarchiv, Haus- Hof und Staatsarchiv, Ungarische Akten Fase. 251. 1743 fol. 1-23. (Az iratra Géra Eleonora hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök, csakúgy, mint Oross András bécsi levéltári delegátusnak az iratok digitális másolatait.) Soroksár 1758-ban végül megszerezte az országos vásártartási jogot, de nem tudott élni vele igazán. Nagy L: Budapest története i. m. 119. Az 1730-as évektől rendelkezésre álló pesti számadások alapján ugyanakkor az rajzolódik ki, hogy a vásárokhoz kapcsolódó bevételek voltak a város legjelentősebb jövedelemforrásai a 18. században. Az 1730-as évtizedben akár 5-6 ezer forintra is rúghattak ezek a jövedelmek, a város bevételeinek negyedét szolgáltatva. Az 1750—1770-es években a vásárokhoz kapcsolódó bevételek 8-9 ezer forintra tehetők — 1772-ben több mint 11 ezer forintra (!) —, és ekkor már stabilan a város nettó bevételeinek egyharmadát szolgáltatták. A pesti vásárok jövedelmei 883
