Századok – 2023
2023 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Borsi-Kálmán Béla: Az Aranycsapat és ami utána következik. Adalékok a Rákosi-korszak és a Kádár-rendszer történetéhez a futball tükrében (Rigó Balázs)
TÖRTÉNETI IRODALOM Borsi-Kálmán Béla végül a nagyszámú és sokféle forrás, valamint a Puskástól Albert Flóriánon át Varga Zoltánig, illetve saját személyéig terjedő futballista pályaívek vizsgálatának eredményeként arra a következtetésre jut, hogy - még ha nem is ez az egyetlen ok, de - van összefüggés a magyar labdarúgás hanyatlása és a hálózatok szerves beépülése között. Az ugyanis olyan általános, rendszerszintű függelmi hálót hozott létre, amelynek hatása, törvényszerűségei és főleg következményei alól senki sem vonhatta ki magát, még az sem, aki a parancsokat adta. A futballisták maguk is függésbe kerültek tehát a kommunista hatalomtól, még akkor is, ha ennek a függésnek voltak bizonyos fokozatai, amelyek az adott személy rendszerben elfoglalt pozíciójához idomultak. Sőt, Borsi-Kálmán szerint még az is megkockáztatható, hogy (az általa a hanyatlás okainak vizsgálatára legalkalmasabbnak tartott) Varga Zoltán éppen azért nem futhatott be a többiekhez hasonló világraszóló karriert, mert őt még annyira sem védte a zsarnoki hatalom, mint Puskásékat, illetve 1967-ig Albertet. Ebben minden bizonnyal igazat is adhatunk a szerzőnek, hiszen az általa feltárt számos bizonyító erejű forrás mellett más, közelmúltban megjelent szakmunkákból - így Takács Tibor 2018-ban megjelent Büntetőterület és Koós Levente 2019-ben kiadott Egészpályás letámadás című kötetéből — is tudjuk, hogy az 1960-as évek elején a berendezkedő kádári vezetés az ekkoriban ismét megizmosodó, a válogatott gerincét adó ferencvárosi labdarúgócsapat „középszerűvé” tételét tűzte ki célul, s ehhez tudatosan felhasználta az állambiztonsági szolgálatokat is. A következményekről pedig elég talán annyit megjegyezni, hogy a magyar labdarúgó válogatott — azok után, hogy az állambiztonság a pár hónappal korábban az NDK-ból hazatért, politikailag megbízható, frissen kinevezett Sós Károly szövetségi kapitánynak a Csehszlovákia elleni 1969. májusi és szeptemberi világbajnoki selejtezők előtt „segített” a „válogatási gondok” megoldásában - története során először nem jutott ki a világbajnokságra, a Ferencváros csapata pedig 1968 és 1990 között mindössze kétszer állhatott a nemzeti bajnokságban a dobogó legfelső fokára. Borsi-Kálmán a fentiek alapján arra a megállapításra jut, hogy a magyar labdarúgás és a Ferencváros középszerűségének elérése érdekében az 1960-as évek közepétől-végétől a saját nevelésű vagy frissen igazolt játékosok kiválasztási mechanizmusába beépült a politikai/ideológiai megbízhatóság és az állambiztonsági érdek „láthatatlan szűrője”. Aminek persze igen csekély köze volt a futballtehetséghez, sőt, jóvátehetetlenül megzavarta az akkor még szép számban létező talentumok természetes kiválasztódását, s újabb időtálló elemmel gazdagította a „20. századi magyar történelemfejlődés folyamatos »rendszerváltások« következtében állandósulni látszó kontraszelekciós mechanizmusát”. (381.) Mindez pedig végkövetkeztetése szerint igenis az egyik, ha nem is az egyedüli okozója a magyar futball soktényezős lejtmenetének. Az Aranycsapat és ami utána következik tárgyát tekintve ugyan illeszkedik az elmúlt években megjelent, a magyar labdarúgás és az állambiztonság kapcsolatát vizsgáló művek sorába, ám műfaja, rendkívül széles forrásbázisa, vállalt történetírói ethosza és a szerző többsíkú személyes érintettsége mégis egyedivé teszik Borsi-Kálmán Béla munkáját. A recenzens megítélése szerint éppen e jellemzőkből fakad a mű azon sajátossága, hogy a sport, illetve a labdarúgás világát Pierre Bourdieu erre vonatkozó javaslatának megfelelően nem önmagába záródó univerzumként mutatja be, hanem a sokféle más gyakorlat és fogyasztás rendszert alkotó, önmagában is strukturált világába illeszti be, s ezáltal valóban hozzájárul ahhoz, hogy az olvasó a szerzői szándéknak megfelelően igen értékes és fontos adalékokkal gazdagodva juthasson közelebb nemcsak az alcímben jelzett Rákosi-korszak és Kádár-rendszer, hanem az egész 19-20. századi magyar történelem alakulásának megértéséhez. Rigó Balázs 831
