Századok – 2023
2023 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Veszprémy László (ford., bev., jegyz.): Fuldai évkönyv (828–901). Annales Fuldenses (Katona Csete)
TÖRTÉNETI IRODALOM kitér az évkönyv 880-as és 890-es éveinek lehetséges szerzőire, valamint a 884. évet érintő (későbbi) interpolációkra is (30-31.). Az évkönyv korábbi kiadói eltérő kezdődátumokkal adták közre a forrást, attól függően, hogy mennyire ítélték fontosnak az AF más, frank évkönyvekkel összefüggő korai bejegyzéseinek közlését. Míg a 2019-es magyar kiadás a 714. évtől indul, addig Veszprémy a 828. évi bejegyzést tartotta indokolt kezdőpontnak, mert az AF ekkortól már szövegszerűen eltér az AAF-étól. Az új kiadás záródátumaként a fordító az AF Reichenaui Hermann krónikájában fennmaradt 902. évi töredékét szerepelteti. Magában a fordításban többnyire stilisztikai különbségek érzékelhetők a korábbi szemelvényekben megjelent részletekhez és Darvaséhoz képest. Néhány ponton azonban lényegi eltérés is tapasztalható. Például Veszprémy - teljesen indokoltan - a dux kifejezést, különféle jelentéstartalma miatt legtöbbször meghagyja latin formájában. A többi példából fakadó értelmezésbeli különbségeket a bevezető tanulmány történeti kontextusban is tárgyalja (25-30.). Formosus pápa 896. évi „tetemre hívása” kapcsán nyilvánvalóvá válik, hogy a poszthumusz megvádolt és elítélt pápa „perén” a jelenlévő ügyvéd nem a főpapi zsinatot, hanem Formosust képviselte. A kora középkori hadtörténetírás egy kulcskérdését világítja meg a következő eset. Az évkönyvben a 891. évnél közölt hadi események kapcsán jegyzi meg, hogy a frankok elszoktak a pedemptim, azaz „gyalogosan” avagy „lépésről lépésre” való harctól. A fordítás tétje, hogy a frankok harcászatában a lovas vagy a gyalogos harcmodor dominált-e, és míg e konkrét esetben Veszprémy elfogadja a „lépésről lépésre” haladó gyalogos előrenyomulásra utaló változatot, példákon keresztül felhívja a figyelmet a frank lovasság elidegeníthetetlen szerepére is. A korai magyar történelmet érintő 900., 901. és 902. évi passzusok fordítása kapcsán Veszprémy markáns álláspontra helyezkedik. Bácsatyai Dániellel ért egyet például azokban a kérdésekben, hogy a 900. évi hadjáratról Pannonia dúlásával hazatérő honfoglalók ekkor vették birtokba a területet - nem pedig visszatértek oda, ahogy azt más értelmezések sejtetik -, illetve hogy az azt követő évben nem „a karantánok országának déli területeit” dúlták, hanem a „morvák országának déli részét, Karintiát”. A két kutató abban is egyetért, hogy Ennsburg, mielőtt 900-ban hirtelen városfallal megerősítették, erődítetlen település volt, végezetül pedig, hogy a 902. évben a magyarok vereséget szenvedtek a morváktól. A keleti helynevek azonosítása kapcsán a kiadás bevezetője ugyan sem Omuntesberg, sem Dowina esetében nem jut megnyugtató következtetésre, azonban a felvonultatott szakirodalmak közelebb vihetik az olvasót a lehetséges megoldásokhoz. A forráskiadás egyértelmű célja, hogy a korábbi gyakorlattal szemben ne csupán a kiragadott részek, hanem a mű teljességének történeti vizsgálatára ösztönözzön, és ehhez - kiterjedt jegyzetapparátusával - megfelelő kontextust nyújtson. Ehhez igen hasznosak a kronológiai, genealógiai táblázatok és a mellékelt térkép. Az albumszerű kötet végén a forrás legteljesebb, bécsi kéziratának (ÖNB Cod. 451) facsimiléé is szerepel, bár ezt szabad szemmel igen nehéz olvasni. A jegyzetapparátus impozáns mennyiségű (11 oldalnyi bibliográfiába sűrített), zömében német és angol nyelvű szakirodalomból építkezik. A nemzetközi vonatkozású részek jegyzeteinek összeállításánál Veszprémy elsősorban a korai középkor és frank történelem szaktekintélyeire, Timothy Reutersre és Janet Nelsonra támaszkodott. Egy ilyen sokrétű tematikájú forrásnál természetesen semmilyen közreadástól nem várható el, hogy ugyanolyan mélységű ismeretanyagot vonultasson fel minden résztémakör esetében. Néhány apróbb hiányosságot - melyek az AF adatainak értelmezését és jelen szövegkiadást is érintik - saját érdeklődésem okán ragadtam ki, és ezek elsősorban azt hivatottak hangsúlyozni, hogy a forrás egészének értelmezése nem választható el attól a szövegkorpusztól, amiben gyökerezik, vagyis a kapcsolódó frank évkönyvek adataitól. így például az évkönyv a 850. év alatt tudósít egy bizonyos Godfrid normann vezérről, aki csapatával a Szajnán felhajózva II. (Kopasz) Károly nyugati frank uralkodó királyságát fosztogatta. Veszprémy az említett Godfridot tévesen Ivar fiának tartja („Guthfrith Ivarsson”), aki Kemennerland földjét nyeri el és Frisia duxa. lesz, halálának dátumaként pedig a 885. évet jelöli 816
