Századok – 2023
2023 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Toldi Lóránt: (Fél)polgárok hadiállapotban. Ivánka Imre volt 48-as honvédtiszt és választói az 1860-as évek elején
TOLDI LÓRÁNT foglalva a pataji elöljáróság az aláíró városi bíró személyével új fent csatlakozott egy méltató nyilatkozathoz, amelyet a solti járás felső községeinek vezetői október 6-án vetettek papírra. A vármegyével való szolidaritást és „hűségesküt” a forradalmi ethoszból való részesedéssel ellentételezte a maga számára a helyi elit. Mindez az igazodás és az önreprezentáció egyidejű, fontos (szimbolikus) mozzanata volt. „Vérző honfi kebellel értesültünk a magas kormány azon rendszabályáról, melynek folytán [...] a megyei közbizalmát bíró s törvényesen alakult tisztikar az önkény szolgájává nem süllyedhetvén, lemondásra kényszeríttetett; [...] ama férfiakban, kiket bizalmunk a megye kormányzatára emelt, nem csalódtunk. [...] Mert alkotmányos tisztviselők rólunk, nélkülünk nem intézkedhetvén, jobbnak tárták velünk szenvedni, mint felettünk uralkodni.”119 119 Pesti Napló, 1861. október 12. 2. 120 MNL BKVML IV. 320. b 1. Az 1861. szeptember 26-ai közgyűlés jegyzőkönyve. 121 MNL BKVML IV. 320. b 1. Az 1861. október 10-ei közgyűlés jegyzőkönyve. Az elöljáróság a válságos helyzetre megoldást keresve, a korcsmák és mészárszékek haszonbérleti díjai, valamint ház-, jövedelem- és földadó után fizetendő adó, illetve a föld-árenda tartozások behajtását is elhatározta. 122 MNL BKVML IV. 320. b 1. Az 1861. november 7-ei közgyűlés jegyzőkönyve. A november 5-ei érkezésekor azonnali, erőszakos végrehajtással fenyegető bizottmányt végül csak rendkívüli anyagi áldozatvállalás mellett, 5000 forint kölcsön felvételével lehetett eltéríteni szándékától. Az elöljáróság kötelezettséget vállalt arra, hogy az adótartozás fennmaradó részét tizennégy napon belül kiegyenlíti, valamint a dunavecsei császári és királyi adópénztárba szállítja. 123 Az adóbehajtó bizottmány 226 forintos végrehajtási költséggel terhelt 22 219 forintot és 35 koronát követelt a községtől, amiből 14 048 forint állt rendelkezésre. Toldi L.: Ellenállók i. m. 42. 124 MNL BKVML IV. 320. b 1. Az 1861. október 30-ai közgyűlés jegyzőkönyve. A helyi elöljáróság és közösség már az igazgatás alkotmányos kereteinek megszüntetése előtt szembesült a nyomásgyakorlással. Miután a vármegye - országgyűlési megajánlás híján - elutasította a központilag kivetett adó behajtását, az „egzekúció” 1861 szeptemberében elérte Dunapataji is. Az elöljáróság szeptember 26-ai ülésén „az országos alkotmánnyal meg nem egyeztethető, törvénytelen” adó beszedését hazaárulásnak bélyegezte ugyan, de belátta, hogy eszköztelen a „zsákmányoló katonai hatalommal” szemben. Annak érdekében, hogy az „erőszakos hatalom túlságos nyomása alól a község mielőbb megszabadíttassék” — az „adó” kifejezés szándékos mellőzésével „birtokaránylag kivetett”, a „lakosságtól felveendő önkényes kölcsön” mellett döntött.120 Azonban a magánszemélyek által nyújtott kölcsönök és kintlévőségek121 behajtása után mindössze a követelés kétharmada122 állt rendelkezésre a községi pénztárban.123 Az október 30-ai közgyűlés ekképp határozott: a „császári adót illetőleg az egész lakosság hátralékban van [...] [így] a katonatartási és élelmezési teher” legyen közös, s az a „lakosokra személy és vagyonaránylag kivettessék [...] s ez által a katonatartó lakosok kártalanítassanak”.124 Mindez pedig a zsellérség korábbi szószólója, Lőrincz István ténykedéséhez kötődött, aki bírói tisztségében feladni kényszerült a csoportérdek kizárólagos 755
