Századok – 2023
2023 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Toldi Lóránt: (Fél)polgárok hadiállapotban. Ivánka Imre volt 48-as honvédtiszt és választói az 1860-as évek elején
(FÉL)POLGÁROK HADIÁLLAPOTBAN A választás társadalmi meghatározói és képviselőházi utóélete A választás során megnyilatkozók a helyi közösségek, a hatalmi centrumok, valamint az országos politikában érdekelt asztaltársaságok viszonylatában érzékeltették az események, folyamatok dinamikáját. Az érseki szék nyilvánvaló ambícióit jelezte Rézler György érsekuradalmi jószágkormányzó106 fellépése, aki a két tiltakozó beadvány esetében nyitotta, majd zárta a kalocsai aláírók sorát. Az óvás esetében Szabély Antal (1822—1911), kalocsai vízügyi mérnök, egykori 48-as honvédszázados, a kalocsai világi elit egyik véleményvezére lett a fő hangadó. A későbbi lapszerkesztő, függetlenségi párti országgyűlési képviselő (1878-1881),107 48-asként kissé kényes helyzetében a főpásztori széket illető óvatos magatartásával és olykor alkalmi szövetséggel keresett oldást. A mintegy négyszázharminc tiltakozó108 között túlsúlyban voltak a kalocsai és szállásbéli személyek, de néhány tucatnyi pataji aláíró is szerepelt köztük. Az utóbbiak különböző vagyoni és foglalkozási csoportokat képviseltek, köztük földes gazdák épp úgy találhatók, mint zsellérek vagy iparosok (az utóbbiak valamivel nagyobb számban). Az mindenesetre elmondható: az általuk reprezentált családok szinte mindegyike a katolikus felekezethez tartozott. 106 Kalocsai Néplap, 1901. november 17. 3. Az érsek bizalmi embere személyében is célpontjává vált az erőszaknak, mint a kalocsai sajtó emlékeztetett: „a választás alatt kezdett verekedés a zasztói korcsmánál folytatódott, hol többek között Rézler György akkori érsekuradalmi jószágigazgató is bántalmaztatott”. 107 Asbóth Miklós: Kalocsai életrajzi mutató - befejezett életművek. Kézirat. E. n. ( https://tinyurl.com/ y6485t2w, letöltés 2022. okt. 28.), valamint Magyarország, 1911. április 2. 10. 108 Egyes nevek mellett szerepel a „választó” megjelölés, a személyek többsége esetében csak a nevet tüntették fel, olykor kézjegyként az „X” kiegészítéssel. Tehát erősen kétségesnek tűnik, hogy minden tiltakozó egyúttal választásra is jogosult volt. 109 Tab a István: Pataj 1728-ban. Cumania 9. (1986) 75-112., itt: 82. 110 Az érsekuradalommal szoros gazdasági és kulturális kapcsolatban lévő szállásokról folyamatos volt a községbe költözés. 111 A tanácsban az 1860-as évektől rendszeresen helyet kapott ugyan a közösség egy-egy képviselője, de szélesebb reprezentációjukat a többség inkább akadályozta. Már a 18. századi pataji társadalomról is született olyan elemzés, amely némileg sommásan „valóságos apartheid rendszerként” értelmezte109 a kálvinista túlsúlyú község társadalmában élő katolikusok helyzetét. Mindenesetre elmondható, hogy a fokozatos és számszerű katolikus térnyerés110 mellett is tartósan érvényesült a felekezeti—intézményes elkülönülés. A katolikus közösség vagyoni státuszoktól részben független társadalmi enklávét alkotott, a kálvinista közösségen kívül. Társadalmi—felekezeti hátterük érzékelhetően a (vármegyével szemben álló) politikai ellenpólushoz vonzotta és kötötte a csoportjukat. Ok nemcsak a kálvinista dominanciájú igazgatáson álltak kívül,111 de az elöljárósággal nagyfokú személyi átfedést mutató, a többségi társadalom számára 752
