Századok – 2023
2023 / 4. szám - FUTBALLPÁLYÁK, KÉNYSZERPÁLYÁK - Lorenzo Venuti: Túllépni az Aranycsapaton. A sport mint a kulturális diplomácia eszköze a magyar forradalom után (1956–1960)
TÚLLÉPNI AZ ARANYCSAPATON a magyar kormánypolitika 1956 után is - többek között - a sport révén próbálta enyhíteni nemzetközi elszigeteltségét. Tanulmányomban először áttekintem, hogy miképpen használta fel a magyar kormányzat a sportot saját politikai céljaira a második világháborút követő években, majd a forradalom hatását és a Magyország elleni bojkott-kísérleteket vizsgálom. Ezt követően kitérek arra is, hogy 1958-tól kezdődően hogyan sikerült a magyar versenysportot olyan komplexebb folyamat részévé tenni, melynek célja a nemzetközi kulturális színtérre való visszatérés volt, és amely az 1960-as római olimpián csúcsosodott ki. A sport és a hidegháború A hidegháború korai éveitől kezdve a sport a két blokk közötti propaganda és szimbolikus konfrontáció egyik kiváltságos terepe lett. A versengés mimetikus harci jellege, az eredmények és a szabályok bizonyossága egyedülálló szimbolikus potenciállal ruházta fel a sportot, amely azonnal érthető és átélhető volt a tömegek számára.5 Sajátos terepe volt az egymással szemben álló két politikai-katonai blokk közötti rivalizálásnak (és párbeszédnek),6 ugyanakkor fontos eleme a propagandának is. Látszólagos apolitikussága ugyanis bizonyos rokonszenvet ébresztett az ideologikus üzenetek iránt közömbös közönségben is, tehát egy olyan eszköz volt, amellyel a szovjet blokk országai megmutathatták magukat Nyugat-Európában, s demonstrálhatták a szocialista rendszernek köszönhető „fejlődésüket”.7 A Magyar Népköztársaság előnyös helyzetben volt a „béketábor” többi országához képest: Budapesten a 19. század vége óta intenzív sportmozgalom működött, amely a két világháború közötti időszakban tovább erősödött, és kiemelkedő eredményeket születtek vívásban, úszásban, vízilabdában és a labdarúgásban.8 A magyar sportolók a háború után is kiválóan szerepeltek az európai 5 Lásd például Toby C. Rider: Cold War Games. Propaganda, the Olympics, and U.S. Foreign Policy. Urbana 2016.; Victor Peppard— James Riordan: Playing Politics: Soviet Sport Diplomacy to 1992. Greenwhich—London 1993.; Mikhail Prozumenschikov: Sport as a Mirror of Eastern Europe’s Crises. Russian Studies in History 49. (2012) 2. sz. 51-93.; Fabien Archambault: Football in Trieste from 1945 to 1954: An Affair of States. Vingtième Siècle. Revue d ’histoire 111. (2011) 3. sz. 49-58.; The Whole World Was Watching: Sport in Cold War. Eds. Robert Edelman - Christof Young. Stanford 2020. 6 Philippe Vonnard - Nicola Sbetti - Grégory Quin: Introduction. “Divided but not Disconnected”: Studying a New “Paradigm” for the History of Sport During the Cold War, in Beyond Boycotts. In: Sport During the Cold War in Europe. Eds. Philippe Vonnard - Nicola Sbetti - Gregory Quin. Oldenbourg 2018. 1-13. 7 Lásd Lorenzo Venuti: Siamo una superpotenza sportiva. Calcio e politica in Ungheria da Horthy a Kádár (1924-1969). Doktori (PhD) értekezés. Kézirat. 305. 8 Átfogó áttekintés: Földes Eva - Kun László — Kutassi László: A magyar testnevelés és sporttörténete. Bp. 1977. 151-283. Lásd még Andrew Handler: From the Ghetto to the Games: Jewish Athletes in 712
