Századok – 2023
2023 / 4. szám - FUTBALLPÁLYÁK, KÉNYSZERPÁLYÁK - Kiss László – Mitrovits Miklós: A sport és a szakszervezetek – a sportegyesületi struktúra átalakítása Kelet-Közép-Európában
KISS LÁSZLÓ - MITROVITS MIKLÓS hoztak létre új klubot, mint például a csehszlovák vezetés a Dukla Prahát, és nem is nyomtak el oly mértékben nagy klubot, ahogy a Slavia kapcsán láthattuk. Két szempontból azonban a csehszlovák átalakítás is figyelmet érdemel: egyrészt a Csehszlovák Szokol Közösség szerepe 1952-ig egyedülálló jelenség volt; másrészt az 1952-től nevében is a szovjet mintát követő sportegyesületek (DSO) alá tartozó klubok esetében a szovjet névadástól merőben eltérő, cseh hagyományokat követtek (Slavoj, Slovan, Slavia, Sokol, Tátrán, Dukla); harmadrészt az első osztályban a hadsereg klubjai mellett náluk a gépgyártáshoz köthető klubok (Spartak) voltak túlsúlyban, míg Lengyelországban a politikában súlytalannak tűnő Ogniwo és Unia csapatok is nyerhettek bajnokságokat a hadsereg és a belügy alakulatai mellett. Ugyanakkor mindhárom országra jellemző, hogy elutasította a szovjet belügyi csapat nevének adaptálását. A lengyelek a náluk már korábban is létező Gwardia nevét választották, a magyarok Dózsa György nevét kölcsönözték, a csehszlovákok pedig inkább létrehoztak egy szlovákiai csapatot (Cervená hviezda Bratislava) erre a szerepre. A cseh Dynamo csapatok nem a belügyhöz tartoztak és meglehetősen jelentéktelenek voltak.55 55 Magyarországon is működtek Dinamó néven csapatok, a csehszlovák modellhez hasonlóan a villamosipar, illetve a gépállomások csapataiként, központi Dinamó Sportkör, az elnevezésre vonatkozó egységes szabályozás azonban nem volt. Az energiaipar csapatai hivatalosan a Vasas sportkörök közé tartoztak, ez meg is nyilvánult a két név (Vasas és Dinamó) kombinálásában. A budapesti Vasas Dinamó (1953-1955, majd 1958-1969 között) a Villamosgépgyár (ÉVIG) csapata volt, a Debreceni Dinamó együttesét a helyi gépállomás dolgozói alapították 1950-ben. A Pécsi Dinamó (1961-ig Pécsi Erőmű SE) a pécsi erőműhöz kötődött, az ugyancsak pécsi DVAC (Dinamó Villamostelepi AC) pedig a Duna Gőzhajózási Társaság együtteséből avanzsált az 50-es évekre egyesült pécsi bányászcsapattá. A Barcikai Dinamó (1953-tól Barcikai Vasas) a Borsodi Hőerőmű csapata volt, a Vasas X. kerületi Dinamó és a Vasas XIII. kerületi Dinamó esetében viszont csak valószínűsítjük, hogy a kőbányai, illetve az angyalföldi erőmű csapataként működtek. Az 1949-1953 közötti átalakítások egyik országban sem maradtak tartósak. A Sztálin halálát követő spontán desztalinizáció hatással volt a sportra is. Lengyelországban már 1955-ben megindult a reorganizációs folyamat, Magyarországon az 1956-os forradalom söpörte el a szovjet modellt, Csehszlovákiában az 1963-ban kezdődő reformkorszak jelentette az időszak végét. Arra a kérdésre nehezebb válaszolni, hogy a szovjet modell adaptálása volt-e bármilyen pozitív hatással az eredményességre; javult-e az új rendszerben a labdarúgás bármelyik országban. A kérdésre azért sem könnyű válaszolni, mert ez az irányítási rendszer mindössze néhány évig működött, sosem stabilizálódott, folyamatosan változott. Egy másik érdekes, megválaszolásra váró kérdés, hogy az erőszakos átalakítások milyen hatással voltak egy-egy hagyományos klub társadalmi bázisának identitására, illetve az új kluboknak sikerült-e tömegbázist kiépíteniük. Ennek vizsgálata azért is hasznos lenne, mert világosan látszik, hogy a szovjet modell bevezetése a hagyományok megtörését is szolgálta. 705
