Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÁRSADALMI, GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK – NAGYVÁROSI VÁLASZOK - Kollár János Miklós: A trianoni menekültek elhelyezésének kérdése és a kislakásépítések Debrecenben
A TRIANONI MENEKÜLTEK ELHELYEZÉSÉNEK KÉRDÉSE ÉS A KISLAKÁSÉPÍTÉSEK DEBRECENBEN mely szerint a fővárosba érkező menekülteket már 1918 novemberétől igyekeztek vidéki városokba irányítani (148630/1918. B. M. sz. rendelet). Ezeket az embereket lehetőség szerint a kijelölt törvényhatóság területén, szomszédos városokban, illetve kisebb településeken, községekben kellett ellátni, társadalmi erőforrások bevonásával.31 31 MNL HBML IV. B. 906/b 143/1919 32 MNL HBML IV B. 906/b 3162/1920 33 Sápi L.: Debrecen i. m. 79. 34 A második tartalékkórház 1915 elején vette fel a Ferenc Salvator nevet, miután a főherceg látogatást tett az intézmény falai között. 35 Ekkor a város külterülete, napjainkban Debrecen egyik városrésze. 36 A vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben a városvezetés 1927 októberében a vasbeton barakkok egy részét „Szeretetházak” kialakításának céljára átadta a Kálvinisták Templomegyesülete részére. Az egyesület ezen barakkokban kívánta elhelyezni a munkát nem találó, frissen szabadult rabokat, ahol nemcsak anyagi fenntartásukról, de lelki gondozásukról is gondoskodni kívántak. 37 Batári Gergő: Az első világháború egészségügyi vonatkozásai Debrecenben. Szakdolgozat. Debrecen 2017. 56.; Sápi Lajos: Településtörténeti sajátosságok. In: Debrecen története 1919-1944 IV. Szerk. Tokody Gyula. Debrecen 1986. 154. A vidéki elhelyezések sikerességével kapcsolatban meglehetősen hézagosak a rendelkezésre álló elsődleges források, de néhány vármegyei jelentésből helylyel-közzel látható, hogy mekkora elszállásoló kapacitással rendelkezett Hajdú vármegye. Egy 1920 júniusában kelt, az OMH helyi kirendeltségének megkeresésére írt alispáni jelentés szerint Hajdúdorog és Püspökladány kivételével egyetlen város vagy község sem volt hajlandó vagy képes 15-20 főnél több menekültet elszállásolni, sőt Hajdúszoboszló elöljárósága egyértelműen közölte, hogy a városban senki sem akar magánál menekülteket elhelyezni. Vámospércs és Téglás az óriási lakásínségre hivatkozva adott elutasító választ, míg Felsőjózsa a város dohánypajtáit, Hajdúhadház pedig tíz tantermet tudott felajánlani a menekültek számára. Hajdúdorog végül 123, Püspökladány pedig 260 fő elszállásolását vállalta hivatalosan, miközben a püspökladányi jegyző további 500 személy elhelyezését helyezte kilátásba „saját hatáskörében”.32 Miután a vármegye települései kevés menekült elhelyezését vállalták magukra, a debreceni városvezetés jobb híján megkezdte a már 1920-ban is elhasznált állapotban lévő, 1898-ban épített ideiglenes katonai barakkok átalakítását a repatriálok fogadására.33 A Salvator barakkok 34 a háború alatt az úgynevezett második számú tartalékkórházként működtek. A háború után itt létesült úgynevezett nyúlási35 szükséglakások bizonyos barakkjai egészen 1977-ig használatban maradtak.36 A Délmagyarországi Közművelődési Egyesület 1913-ban emelt épülete (DMKE- internátus) mellett kialakított Bocskai téri barakk szükséglakásokat is csak 1944-ben számolták fel.37 1919 őszén felmerült a város tulajdonában lévő Salétrom laktanya szükséglakásokká alakításának ötlete is, de Szilágyi János építészmérnök ajánlata 66
