Századok – 2023
2023 / 4. szám - FUTBALLPÁLYÁK, KÉNYSZERPÁLYÁK - Csillag Péter: Az erdélyi labdarúgás kérdései a második bécsi döntés után (1940–1945)
KL ERDÉLYI LABDARÚGÁS KÉRDÉSEI A MÁSODIK BÉCSI DÖNTÉS UTÁN (1940-1945) román csúcstartónak számított, 1940 és 1948 között azonban - a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) akkori enyhe szabályozását kihasználva — már a magyar válogatottban szerepelt (13 mérkőzésen 4 gólt ért el). A harmincas évekbeli román válogatottsága nem jelentett érzelmi, identitásbeli kötődést, miként az a halála előtt három évvel adott budapesti interjújából is kiviláglott. „A magyar, a székely szív mindig hevesen dobogott bennem. A kínok kínját éltem, éltük át, amikor 1936, majd 1939 októberében Bukarestben a román válogatott mezében kellett játszani a magyar fiúk ellen. Képzeljen el egy olyan csapatot, amelyikből a magyar Himnusz akkordjai alatt, heten, ott a pálya közepén hangosan sírtunk.”8 8 Boskovics Jenő: Leikecskéim, legyetek Csaba királyfik. Népsport, 1989. március 16. 2. 9 Borsi-Kálmán Béla: Nemzetépítés és nemzettudat a futball tükrében. A magyar, francia és román példák. In: Sport, politika és történelem. Szerk. Károlyi Elisabeth. Fehérvárcsurgó 2014. 112. 10 Ablonczy B.: A visszatért Erdély i. m. 51. 11 Magyarországi sportegyesületek története. Szerk. Pluhár István. Bp. 1942. 18. A bukaresti előretörés mentalitástörténeti olvasatáról figyelemre méltó megállapítást tett Borsi-Kálmán Béla: „Az energikus adminisztratív centralizáció, a Bukarest-központúság eltökélt és tűzzel-vassal megteremteni igyekvő szándéka [...] ádáz versenyhelyzetet teremtett a közép-európai mentalitást, munka-éthoszt, erkölcsi és viselkedésnormákat, magatartásformákat továbbvivő, szociológiailag és társadalompolitológiailag a (magyar) »úriember« kategóriába sorolható — magyarul rendszerint anyanyelvi szinten beszélő és író — erdélyi román intelligencia és az ó-királyságbeli (regáti, főként bukaresti, igen gyakran görög vagy balkáni eredetű) elit között.”9 Ha nem is tekinthető hiteles és elfogulatlan történészi forrásnak — a második bécsi döntés nyomán a magyar honvédség erdélyi bevonulásáról lelkesülten közvetítő - Pluhár István rádióriporter munkája,10 a magyar sportegyesületek történetét feldolgozó 1942-es könyvének alábbi megállapításából nem nehéz kikövetkeztetni, miként értékelték a magyar sport szereplői utólag a sportbeli lemaradás lélektani hátrányát ledolgozni igyekvő román sportpolitika erdélyi működését. „Ez a körülmény [tudniillik az erdélyiek sportban megmutatkozó fensősége - Cs. P.] éppen úgy sértette a román önérzetet, mint ahogy az új hatalmak azonnal meglátták azt is, hogy a régi, a magyar sport gyökérzetéből kinőtt egyesületek a magyar szellemiségnek, magyar művelődésnek és magyar érzésnek a továbbhordozói és fejlesztői. Meg is indult ellenük a hadjárat, hogy tönkretételükkel a magyar élet eme erős várai leomoljanak. Romániában a kolozsvári, nagyváradi, marosvásárhelyi, temesvári és a székelyföldi és sok, más városbeli egyleteknek olyan kálváriát kellett végigjárniok, hogy azoknak két évtizedes története évszázadokra szóló példázója lesz a magyar sportművelődés céltudatos szétrombolásának.”11 A külső nehézségeket ráadásul ritkán sikerült összefogással ellensúlyozni, az erdélyi magyar sportélet belső repedéseinek érzékeltetésére 656
