Századok – 2023
2023 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Stefan Gaucík: Mestské Múzeum v Presporku v kontexte doby (1868-1918). In memoriam József Könyöki (Szeghy-Gayer Veronika)
TÖRTÉNETI IRODALOM érvrendszerrel alátámasztva fogalmazza meg véleményét, miszerint a monarchiabeli Magyarország a gyarmatosító államok közé tartozott, Bosznia-Hercegovina pedig lényegében gyarmat volt. A balkáni tartományok kezelésére kialakított Kállay-féle koncepciót a maga nemében egyedülálló és újszerű gyarmattartási modellnek lehetett tekinteni, amely a helyi viszonyokat és a helyi társadalmi fejlődést előmozdítva próbált távlati alternatívát kínálni egy posztoszmán régiónak. Csaplár-Degovics Krisztián könyve új szemléletével és eredményeivel egy olyan kutatási irányvonalat nyitott meg, amely mind a magyar, mind az egyetemes történelem művelői számára ösztönző lehet az Osztrák-Magyar Monarchia (gyarmat) birodalmi megítéléséhez és működéséhez kapcsolódó további kérdések megfogalmazásában, kutatási területek kijelölésében. Schrek Katalin Stefan Gaucík MESTSKE MÚZEUM V PRESPORKU V KONTEXTE DOBY (1868-1918) In memoriam József Könyöki Historickÿ ústav Slovenskej Akadémie vied VEDA, vydavatel’stvo Slovenskej akadémie vied, Bratislava 2019. 214 oldal Szlovákiában ma két olyan városi múzeum is működik, amelynek keletkezéstörténete az osztrákmagyar kiegyezést követő évekre nyúlik vissza. Az egyik a Klimkovics fivérek által 1872-ben alapított kassai Felsőmagyarországi Rákóczi Múzeum (a napjainkban már megyei fenntartású Keletszlovákiai Múzeum), amely 2022-ben ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját. A másik az 1868-ban létrejött Pozsonyi Városi Múzeum, melyről 2019-ben írt monográfiát Gaucsík István, szlovákiai magyar gazdaságtörténész, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa. A szerzőt, aki a csehszlovákiai magyar kisebbség gazdaságtörténetének és a hosszú 19. század társadalomtörténetének egyik kiemelkedő kutatója, akár személyes indíttatás is vezérelhette, amikor úgy döntött, hogy korábbi munkahelye, a pozsonyi várostörténeti múzeum történetével kapcsolatosan végzi el sajátos és úttörőnek tekinthető elemzését, mellyel egyúttal az intézmény egyik eszmei atyjának és első igazgatójának, Könyöki Józsefnek (1829-1900) is emléket kívánt állítani. A kötetben azonban a „belsős” elfogultságnak nyoma sincs. A múzeumot szó szerint kívülről-belülről ismerő Gaucsík meggyőző alapossággal gyűjtötte egybe a helyi intézményről készült történeti forrásokat és szakirodalmi műveket, s tárta fel annak 1868 és 1918 közötti múltját úgy, hogy közben a Monarchia történetének elitkutatásához és a muzeológiai szakirodalomhoz egyaránt hozzájárult. Saját megfogalmazása szerint művében „új diszkurzív teret kíván nyitni” (13.), amelynek révén a múzeum méltatlanul elfeledett s az eddig megjelent szakmunkákban gyakran elmarasztalóan értékelt korszakáról tudományos párbeszéd indulhat. Célkitűzése minden szempontból érthető. Az Osztrák-Magyar Monarchia még ma is nagyrészt a magyarosítás időszakával azonosított fel évszázadként jelenik meg a szlovákság kollektív történelmi emlékezetében, melyet egy, a szlovák nemzeti identitásformálódás szempontjából lényegesen pozitívabb korszak, az első csehszlovák köztársaság két évtizede követett. Az elmúlt években azonban sok minden újraértékelődött, nemcsak a kollektív emlékezetben, hanem a szlovák történetírásban is. A dualizmushoz fűződő ambivalens viszony pedig éppen a loSZÁZADOK 157. (2023) 3. SZÁM 612