Századok – 2023
2023 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Csapiár-Degovics Krisztián: „Nekünk nincsenek gyarmataink és hódítási szándékaink”. Magyar részvétel a Monarchia gyarmatosítási törekvéseiben a Balkánon (1867-1914) (Sehrek Katalin)
TÖRTÉNETI IRODALOM helyi szemlélő, amikor a református és római katolikus családok gyermekvállalását vetette egybe.” (215.) Egy kimagasló színvonalú társadalomtörténeti értekezés megírásához fontos, hogy a szerző múltba helyezkedő, „helyi szemlélő” tudjon lenni. Ez - többek között - azzal jár, hogy megérti: az egyke nem önmagában álló jelenség, hanem egy adott közösséghez szorosan kapcsolódó fogalom. S ha magát az adott közösséget nem értjük, akkor nem érthetjük meg a fogalmat sem. Éppen ezért szerencsés döntésnek tartom, hogy a kötet írója kitágította vizsgálati határait, és olyan, a születésszabálytól látszólag távolabb álló témákat is feldolgozott, mint az idős szülők eltartatásának kérdése, a református egyházon belüli fegyelmezési szokások, a tanulmányi előmenetel és a gyermekszám összefüggése. Éppen ez utóbbi kapcsán jutott a szerző arra a tanulságos eredményre, hogy a kevesebb gyermek önmagában egyáltalán nem garantálta a jobb iskolai előremenetelt, így ezt a kézenfekvőnek tekinthető összefüggést is át kell gondolnunk. A Széchényi Imrétől Fülep Lajoson át Andorka Rudolfig húzódó egyke-irodalom egy maradandó alkotással gyarapodott. A szerző tudományos felkészültsége a tárgy szeretetével párosult, s ennél többet nehezen lehet elérni e szakmában. Papp István Csaplár-Degovics Krisztián „NEKÜNK NINCSENEK GYARMATAINK ÉS HÓDÍTÁSI SZÁNDÉKAINK” Magyar részvétel a Monarchia gyarmatosítási törekvéseiben a Balkánon (1867-1914) Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Bp. 2022. 452 oldal A gyarmatosítás-, kolonializmus- és imperializmus-kutatások a nemzetközi történettudomány dinamikusan fejlődő részterületei. Az elmúlt évtizedekben új kutatási trendek és módszerek láttak napvilágot, amelyek teljesen új perspektívába helyezték a fenti fogalmakhoz társított hagyományos történelemszemléletet. Ezek közé sorolható a new imperial history, amely egyre nagyobb teret nyer nem csupán a klasszikus gyarmatbirodalmak vizsgálatában, hanem olyan államok tanulmányozásában is, amelyek gazdasági, politikai, kulturális befolyása elsősorban nem a tengerentúli, hanem a kontinentális területekre irányult, ugyanakkor tevékenységükben és más régiók irányításában való szerep vállalásuk jellegében gyarmatosító/gyarmattartó attitűdök figyelhetők meg. Ilyen például az Orosz Birodalom vagy az Osztrák—Magyar Monarchia. A hazai történetírás Monarchia-kutatásainak látóköre eddig jellemezőén nem terjedt ki az új típusú birodalomkutatás és gyarmatosítás összefüggéseinek vizsgálatára. Ezt a csendet törte meg Csaplár-Degovics Krisztián legújabb monográfiája, amely modern látásmódjával, kiterjedt forrásfeldolgozásával és a new imperial history módszertanának alkalmazásával új narratívába helyezte az osztrák-magyar Balkán-politikát. Szerkezetét tekintve a monográfia két nagy egységre tagolódik, mivel a szerző a gyarmatosítás problémakörét két-két meghatározó személyiség és balkáni térség köré építve vizsgálja: Kállay Benjámin és Bosznia-Hercegovina, valamint Nopcsa Ferenc és Albánia vonatkozásában. Ugyanakkor a téma kibontása ennél jóval sokrétűbb. Kállay és Nopcsa munkásságának, 609 SZÁZADOK 157. (2023) 3. SZÁM
