Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÁRSADALMI, GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK – NAGYVÁROSI VÁLASZOK - Kollár János Miklós: A trianoni menekültek elhelyezésének kérdése és a kislakásépítések Debrecenben
A TRIANONI MENEKÜLTEK ELHELYEZÉSÉNEK KÉRDÉSE ÉS A KISLAKÁSÉPÍTÉSEK DEBRECENBEN októberében jelentést kért Hajdú vármegye alispánjától azokról a menekültekről, akiknek a végleges elhelyezése hatósága területén még nem történt meg. Az öszszeírás során Püspökladány városa 1921. december 16-án egy 74 főből álló listát továbbított az alispánnak, melyen többek között feltüntették a felvett tisztviselők menekülés előtti utolsó állomáshelyét is. Akárcsak a debreceni üzletvezetőség listáján, a név szerint regisztrált menekültek családtagjai itt is csak szám szerint szerepelnek. Püspökladány 74 főből álló jelentésén, a feltüntetett menekültek utolsó állomáshelyét 65 esetben sikerült teljes bizonyossággal megállapítani. A vizsgált családok közül 55-en a Román Királysághoz csatolt területekről menekültek Püspökladányba, közülük 22-en Nagyváradról. Heten települtek át Csehszlovákiából, egy fő a Vajdaságból, kettő pedig Fiúméból. Pár száz főből természetesen nem lehet megbízható statisztikai mintát készíteni, mindenesetre beszédes, hogy 1921 végén a Debrecentől 51 kilométerre fekvő városban ideiglenesen elhelyezett menekültek 85%-a és az 1920 májusában a debreceni pályaudvaron tartózkodók 65%-a a Román Királysághoz csatolt területekről menekült a Hajdúságba.4 4 MNL HBML, Debrecen város alispánjának iratai (a továbbiakban: IV. 906/b.) 243/1922 5 Koloh Gábor: A trianoni menekültek száma. In: Úton. Menekülés, mobilitás, integráció Közép-Európában és Magyarországon az első világháború után. Szerk. Ablonczy Balázs. Bp. 2020. 22. - Az említett szerzők munkái: István Mocsy: The effects of World War I. The Uprooted: Hungarian Refugees and their Impact on Hungary’s Domestic Politics, 1918—1921. New York 1983.; Kovács Eva: A hontalanság ötödik éve: 1922. Kassa. Medvetánc 9. (1989) 1988/4-1989/1. sz. 35-48. 6 MNL HBML IV. B. 1405/b. 7685/1920 Az elmúlt évek kutatási eredményei rámutattak arra a tényre, miszerint a menekültek pontos számának meghatározására a jelenleg rendelkezésre álló források felhasználásával nincs lehetőség. Számuk valahol Mócsy István 426 ezer és Kovács Éva félmillió fős maximum becslése között lehet.5 Ez jó harmadával több, mint az 1920 áprilisában létrehozott Országos Menekültügyi Hivatal (OMH) 1924-ben kiadott zárójelentésében közölt 350 ezer fős adat. A mintegy 100 ezer fős többlet abból következhet, hogy a központi menekült statisztikát csak 1920 tavaszán kezdték el vezetni, így az nem tartalmazhatta az 1918 őszétől az OMH létrehozásáig áttelepülőket. Érdekes módon Debrecen esetében ez a logika éppen fordítva működik, ugyanis a debreceni lakáshivatalnak az OMH öt kérdésére küldött, 1920. június 7-én kelt válaszából tudjuk, hogy 1920. május 31-én Debrecenben 500 menekült család, 1286 személy tartózkodott, „nagyrészük letelepülő”.6 Paradox módon tehát éppen abból az időszakból nincs megbízható adat a menekültek pontos vármegyei és debreceni jelenlétéről, amikor már működött a menekültek regisztrációja és ügyeik egységes intézésének céljából életre hívott 60
