Századok – 2023
2023 / 3. szám - KÖZLEMÉNY - Czáboczky Szabolcs: Szepesi németek az első Csehszlovák Köztársaságban. Historiográfiai áttekintés
KÖZLEMÉNY Czáboczky Szabolcs SZEPESI NÉMETEK AZ ELSŐ CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGBAN Historiográfiai áttekintés A történeti Magyarország északkeleti vármegyéinek modern kori története a magyar történetírás előtt még javarészt ismeretlen terület. Az elmúlt években ugyan készült néhány mélyelemzés ebben a kérdéskörben is, melyek szerzői közül elsősorban Szeghy-Gayer Veronika nevét érdemes kiemelni, aki a „szlovják” mozgalommal, Kassa és Eperjes két világháború közötti magyar értelmiségi életútjaival, illetve a bártfai kisebbségi közösségekkel foglalkozott.1 1 Gayer Veronika: Slovjacké regionálne hnutie v rokoch 1907-1918. Mesto a Dejiny 3. (2014) 3. sz. 68-83.; Uő: Felvidékből Szlovenszkó. Magyar értelmiségi útkeresések Eperjesen és Kassán a két világháború között. Pozsony 2016.; Uö: Államfordulat és az újrastrukturálódó helyi elit Bártfán 1918— 1919. Századok 152. (2018) 1215-1236. 2 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára I-II. Bp. 1851. 3 A német telepesekről és a németek korai észak-magyarországi jelenlétéről lásd Margaréta Horváthová: Nemei na Slovensku. Etnokultúrne tradície z aspektu osídlenia, remesiel a odievania. Komárno- Dunajská Streda 2002.; Mária Durkovská: História nemeckého osídlenia na území Slovenska do zaciatku 19. storocia. Clovek a spolocnost 10. (2007) 2. sz. 1-11. 4 Általában a szepesi német nyelvszigethez sorolják - földrajzi közelségük miatt - a gömöri Dobsinát (buléner nyelvjárás) és azon Felső-Bódva menti bányászfalvakat (mánta nyelvjárás) is, amelyek nem a történelmi Szepes vármegyéhez tartoztak (Stósz, Mecenzéf). A történeti irodalom áttekintésekor az első kérdés a falvak és városok megfelelő megnevezése, hiszen a települések párhuzamosan több nevet használtak szűkebb környezetükben: a javarészt középkori eredetű latin mellett szlovák, német és magyar változatot is. Az 1890-es évek második felében Magyarország etnikailag heterogén, illetve nem magyarlakta településeinek „kevésbé magyar hangzású” neveit a magyarosítási hullám során módosították, ami több szepesi falut és kisvárost érintett. Az új helységnevek azonban nem feltétlenül tükrözték, hogy a helyi lakosság köznyelvi szinten miként hivatkozott saját lakóhelyére, és leginkább a korabeli hivatali ügyintézés során használták ezeket a magyarosított elnevezéseket. Az alábbiakban az „autentikusság” megőrzése érdekében a Fényes Elek 1851-ben kiadott földrajzi szótárában szereplő helységnevek használatát tekintem irányadónak.2 A mai Szlovákia területén három, egymástól távol eső német nyelvszigetet különböztethetünk meg a második világháború végéig: Pozsonyt és környékét, a „Hauerlandot” (Handlova, Körmöcbánya és Németpróna vidéke) és a Szepességet.3 Az 1918 őszén bekövetkezett események, a csehszlovák légionárius csapatok bevonulása és a trianoni békeszerződés aláírása után a sajátos dialektusban beszélő németajkú lakosság számára4 Csehszlovákia keretei váltak új 587 SZÁZADOK 157. (2023) 3. SZÁM
