Századok – 2023
2023 / 3. szám - FRANK TIBORRA EMLÉKEZÜNK - Elbe István: A Shakespeare-ház. Egy Kossuth-emlékjel az Országos Széchényi Könyvtárban
ELBE ISTVÁN Professzor úr a könyvtárban Enyhe túlzás lenne azt állítani, hogy munkakapcsolatban voltunk. Professzor úr Az emigráns Kossuth és a politikai marketing születése című tanulmányához végzett kutatásokat a nemzeti könyvtárban, én pedig szerény tudásomhoz mérten ebben segédkeztem, túl azon, hogy ez munkaköri kötelmeim közé is tartozott. Lehet azt mondani, hogy viszonzásul Professzor úrnak erre az írására támaszkodva fogalmazhattam meg a Shakespeare-ház tájékoztató szövegét. Ugyanis akkoriban kaptuk vissza a ceglédi múzeumtól ezt az emléktárgyat, és a már korábban viszszaszolgáltatott kötetekkel együtt - mintegy Kossuth-ereklyét - állandó jelleggel kiállítottuk. Talán erre emlékezve keresett meg Professzor úr néhány év elteltével azzal a kéréssel, hogy tarthatna-e egy rendhagyó történelemórát diákjainak a nemzeti könyvtárban Kossuth amerikai közszerepléséről. Azért választotta ezt a helyszínt, mert így a Kossuth-könyvtárból néhány kötetet kikérve szemléltetni is tudta mondandóját. Nagyon szívesen biztosítottam ennek lehetőségét, felajánlva egy ráadást: az óra végén raktári sétára hívtam a résztvevőket. A megtartott óra jó hangulata tükröződött a maroknyi hallgatóságon, így várakozással telve indultak a raktári felfedezésre. Kossuth könyvtárát az őrzésének helyszínén látogattuk meg. A könyvek a Fejérpataky-féle 1894-es leltárjegyzék alapján sorakoznak a polcokon - úgy, ahogy az egykori könyvtárőr a torinói lakásban lajstromba vette azokat - ezért megőriztek egy morzsányit Kossuth dolgozószobájának légköréből. Felfedezhető a kötetek sorrendjén tulajdonosának egyfajta tematikus csoportosító munkája, hiszen az Amerikában ajándékba kapott könyvek is jobbára egymás mellett sorakoznak. A raktári környezet meglehetősen puritán légköre ellenére a hatás nem maradt el. A mindig kimért eleganciával viselkedő Professzor úr arcán is átsuhant a lelkesültség mosolya, és a rendhagyó történelemóra folytatódott, fokozódó lendülettel magyarázott és mesélt, ahogy újabb és újabb kötetek kerültek előtérbe. Amikor elköszöntünk, bevallotta, nem gondolta volna, hogy rá is ilyen hatással lesz a látvány, bár jó ideje kutatja, és valószínű, hogy egyenként mindegyik könyv megfordult már a kezében, de ilyen módon böngészni Kossuth könyvtárában neki is élményt jelentett. Én ezt a mosolygós képet tettem el virtuális fotóalbumomba Frank Tiborról, írásommal emléke előtt tisztelgek. Isten Önnel Professzor úr! 491
