Századok – 2023
2023 / 3. szám - FRANK TIBORRA EMLÉKEZÜNK - Elbe István: A Shakespeare-ház. Egy Kossuth-emlékjel az Országos Széchényi Könyvtárban
A SHAKESPEARE-HÁZ A kultusz kibontakozása A hivatalos brit körök eleinte hűvös tartózkodással szemlélték a magyar eseményeket, és leginkább Ausztria közép-európai hegemóniáját féltették. Abban, hogy az angol közvélemény mégis ilyen erős szimpátiával fogadta Kossuthot, nagy szerepe volt a szabadságharc hónapjaiban beindított magyar propagandagépezetnek. Magyarország és Erdély területén még elkeseredett küzdelem folyt a császári csapatok ellen, amikor Pulszky Ferenc 1849 februárjában megérkezett Londonba.1 Pulszky változtatott a magyar diplomácia taktikáján, és az angol kormány meggyőzése helyett inkább a közvélemény rokonszenvének megnyerésére törekedett. Tudós körökből származó összeköttetései és felesége, Walter Terézia arisztokrata kapcsolatai révén a magyar ügy iránti szimpátiát kiváltó írásokat tudott elhelyezni több angol sajtóorgánumnál is. Ezt követően az angolok már nemcsak a bécsi sajtóból átvett hírekből értesülhettek a szabadságharc eseményeiről, amelyben kizárólag rebellis magyarokról és a rend helyreállítására törekedő császári csapatokról írtak, hanem sikerült a fejleményeket a magyar szabadságért való küzdelem szemszögéből bemutatni.2 Az angol közvélemény pozitív irányú formálásán sokat lendített, hogy a hazájában nagy népszerűségnek örvendő pacifista politikus, Richard Cobden, értesülvén az orosz katonai beavatkozásról, teljes mellszélességgel a magyar ügy mellé állt. 1 H. Haraszti Éva: Kossuth angliai éveiről. Bp. 2002. 49. 2 Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában I —III. Bp. 1940-1948. I. 40-41. 3 Uo. 50-51. Az angol törvényhozás továbbra is kerülte a határozott állásfoglalást, mert kereskedelmi érdekeik egy erős Ausztria fennmaradását kívánták. 1849. július 21-ei parlamenti felszólalásában Lord Palmerston külügyminiszter figyelmen kívül hagyva a trónfosztást és Kossuth kormányzóvá választását, a kiegyezést tartotta Anglia számára egyedül elfogadható lépésnek. Ez a szabadelvű képviselőket, Lord Dudley Stuarttal az élen, a magyar ügy melletti határozott kiállásra ösztönözte. A hazájukat elhagyni kényszerülő magyarok támogatása céljából segélybizottságot alakítottak, és egymást érték a magyar szabadságharccal szimpatizáló népgyűlések, ahol Cobden és Dudley Stuart mellett több parlamenti képviselő is felszólalt. Az angol középosztály és a munkások körében a magyarok ügye iránti szimpátia tovább fokozódott, különösen azután, hogy az osztrák megtorló intézkedések és az aradi tizenhárom kivégzésének híre átjutott a La Manche csatornán.3 A Habsburg önkény Palmerstont is cselekvésre késztette, továbbra is óvatos, ám határozott diplomáciával nyomást gyakorolt a török vezetésre Kossuth és kíséretének kiadatása ellen, egyúttal szorgalmazta internálásuk mihamarabbi 470
