Századok – 2023
2023 / 3. szám - FRANK TIBORRA EMLÉKEZÜNK - Hermann Róbert: Az újságíró-százados és a főhadnagy. Zerffi Gusztáv és Arthur von Seherr Thoss gróf konfliktusa 1849 júniusában
HERMANN ROBERT Ezért véleményem szerint Zerffi a tiszti állását elvesztettnek nyilvánította és a fent idézett paragrafus szerint felelősségre vonandó volna. Remellay főhadbíró43 ” 43 Német nyelvű sk. tisztázat. HL 1848M9. 41/154. 44 A kérdésre lásd Urbán Aladár: Agitáció a magyar köztársaságért 1848M9-ben. Századok 133. (1999) 221-252.; BertényiIván: Az ún. Kossuth-címer 1848/49-ben. Századok 133. (1999) 373-382. 45 Közli: Hermann Róbert: Kormánybiztosi iratok Buda visszafoglalásának történetéhez. Hadtörténelmi Közlemények 105. (1992) 118—119. Vö. Szöcs Sebestyén: Irányi Dániel pest-budai kormánybiztossága 1849-ben. Budapest Főváros Levéltára Közleményei '78. Bp. 1979. 104-105. Ha a három irat tartalmát megvizsgáljuk, érdekes következtetésekre juthatunk. Zerffi láthatólag a radikális eszmék és a polgári szabadságjogok szempontjából interpretálta a maga tevékenységét, s már az elején egy jókorát csúsztatott: a magyar kormány ugyanis nem tiltotta meg a korona használatát a cégtáblákon stb. Az 1849. április 14-ei trónfosztást és a függetlenség kimondását követően ugyanis nem döntöttek az államformáról, azaz, Magyarország megmaradt királyságnak - még ha a királyságra emlékeztető jelképek, köztük a korona használatában valóban megfigyelhető is volt némi visszafogottság. Szemere Bertalan miniszterelnök az 1849. május 2-án elmondott programbeszédében forradalmi, respublikái és demokratái irányúnak vallotta kormányát, s időről időre a sajtóban vagy egyes törvényhatóságokban felvetődött a gondolat, hogy ideje lenne kikiáltani a köztársaságot: de mindez még csak a törvényjavaslatig sem jutott el. A trónfosztást követően készített honvédzászlókról vagy hivatalos pecsétekről általában lehagyták a koronát, de a régi zászlók és pecsétek is használatban maradtak.44 Egyedül Irányi Dániel budapesti kormánybiztos adott ki 1849. május 1-jén egy rendeletet, amelyben utasította Pest város hatóságát, hogy „a pecsétekből az osztrák kétfejű sas, vagy bármiféle, az osztrák uralomra mutató jel vagy ábra, úgy a címer felett lenni szokott korona kimaradjanak, felváltván a hivatalos pecsétet a magyar állodalom uralmát jelentő egyszerű, korona nélküli magyar címerrel.”45 Mindezek után úgy feltüntetni Seherr Thosst, mint aki szembeszegült a kormány rendeletéivel, sőt, azok ellen agitált, egyszerűen hazugság volt Zerffi részéről. Némileg homályos az is, amit Zerffi saját lemondásáról és annak visszavételéről írt. Önmagában az a tény, hogy Kiss Ernő altábornagy mint országos főhadparancsnok rosszallóira az eljárását, lehetett számára sértő és megalázó, de nem feltétlenül jelentett elég indokot a lemondás benyújtására. Furcsa, hogy nem kérte Schweidel közbenjárását Kissnél. Miután a Zanettivel történt afférnak nem volt szemtanúja, azt csak Zanetti elbeszéléséből ismerte - ugyanakkor Seherr 463
