Századok – 2023

2023 / 3. szám - FRANK TIBORRA EMLÉKEZÜNK - Hermann Róbert: Az újságíró-százados és a főhadnagy. Zerffi Gusztáv és Arthur von Seherr Thoss gróf konfliktusa 1849 júniusában

HERMANN ROBERT helyőrségi hadbíróhoz31 utalta bírósági vizsgálatra. Ehelyett délután Kiss altábor­nagy úr jött, kikérdezett, hogy hogyan merészeltem Scherthosz gróf főhadnagy urat a foglárhoz küldeni, elengedte, és megparancsolta, hogy másnap jöjjek hozzá egy hadbíróval együtt. A hadbíró nem jelent meg, de én minden törvény ellenére szembesíttettem a vádlottal, és mindenben elmarasztaltak. Mélységesen megbán­tott ez az igazságtalanság, fájt a gondolat, hogy a szabadságért és igazságosságért folytatott harcunkban egy tisztnek megengedhető, hogy fegyverrel támadjon meg egy védtelen polgárt, amiért a sajtóban kifejtette véleményét; hogy meg­engedhető, hogy nyíltan és büntetlenül felszólaljon a kormányrendeletek ellen; hogy megengedett, hogy alárendeltségi hibát kövessen el és ezért igazságot kapjon a felettesétől, ezért másnap reggel benyújtottam a lemondásomat a főnökömnek. 31 Gruden Ernő (1814-1889) ügyvéd, 1848. november 17-től hadbíró hadnagy a 47., 48. és 50. hon­védzászlóaljnál. 1849 júniusában helyőrségi hadbíró százados Pesten. 32 Krain János (1814—1857) cs. kir. főhadnagy, 1848. nyarán alszázados, 1849. január 12-től honvéd főszázados, február 4-től őrnagy. Súlyosan megsebesül az 1849. április 26-ai komáromi csatában, júni­us 16-tól számfeletti alezredes. Várfogságot szenvedett. Aznap este, amikor még az utolsó szolgálatomat teljesítettem, két tiszt hívott ki, és megkértek, hogy menjek Krain alezredeshez, 32 ahol több törzs- és főtiszt gyűlt össze. A tisztek e kijelentése után nem gyanakodhattam párbajra, hiszen a kihí­vásnak egészen más formában kellett volna történnie. - Megkérdeztem, hogy milyen célból jelenjek meg ott - és azt a választ kaptam, hogy becsületbeli ügyről van szó. Erre azt válaszoltam: Amint szolgálatom engedi, megjelenek. Az egyik úr ekkor megjegyezte, hogy ennek 6 óra előtt kell történnie. Mivel még több hi­vatalos ügyet kellett elintéznem, és már % 6 óra előtt volt, a következőket írtam Krain alezredesnek: »Mivel egy altábornagy által velem szemben elkövetett igaz­ságtalanság következtében letettem a szablyámat, jól megérti, hogy nem engedel­meskedem a parancsának, annál is inkább, mivel ma még utolsó szolgálatomat teljesítem tábornokomnál. Ha bármiben a szolgálatára lehetek, kérem, holnap látogasson meg otthonomban, ahol kész vagyok fogadni önt, mint egy szabad állam szabad polgára.« Másnap minden zavaros volt. Az oroszok! Az osztrákok! — hangzott, a főváros felé nyomultak, mindenki menekülni kezdett - több oldalról nehezteltek rám, amiért éppen ilyen pillanatban nyújtottam be lemondásomat, tábornokom meg­gondolatlanságnak nevezte, és késő este írt egy feljegyzést, amelyben visszakövetelte lemondásomat, és kérésemre engedélyt adott, hogy visszatérjek a II. hadtesthez, mivel ennek a hadtestnek a körében csináltam végig az egész téli hadjáratot. Ez az ügy egész lefolyása. Én ezt olyan ügynek tartom, amely hadbíróság elé tartozik, de nem becsületbíróság elé. Scherthosz főhadnagy túlságosan súlyos, minden humanitárius és polgári törvényt sértő vétséget követett el ahhoz, hogy 459

Next

/
Oldalképek
Tartalom