Századok – 2023
2023 / 3. szám - FRANK TIBORRA EMLÉKEZÜNK - Borhi László: Moszkvában már 1943-ban eldőlhetett Erdély sorsa... Szeretett tanárom, Frank Tibor emlékére
MOSZKVÁBAN MÁR 1943-BAN ELDŐLHETETT ERDÉLY SORSA... „Mindkét fél elismeri, hogy Magyarország nagy felelősséggel tartozik a háborúért, különösen a háború folyamán a Szovjetunió megszállt területeinek lakosságával szemben elkövetett atrocitásokért, amelyekért a megfelelő következményeket viselnie kell. Magyarország területét meg kell szállni. Elsősorban a szovjet hadsereg által, melynek rövidebb utat kell megtennie Magyarországig, mint a többi szövetséges haderőnek. Békés együttműködés Magyarország és a demokratikus államok között a fennálló feudális állam-berendezkedés megváltoztatása nélkül nem lehetséges. Az a terület, amelyet Magyarország Hitler segítségével Csehszlovákiától elvett, visszaaadatik a Csehszlovák Köztársagnak. Románia. A szerződő felek megállapodtak abban, hogy a román nép, ellentétben a rendszerrel, amely őt a háborúba bevitte, nem illethető közvetlen felelősséggel a háborúért, legalábbis nem olyan mértékben, mint Németország. Jogos remény lehet arra, hogy sikerül egy demokratikus Romániát létrehozni.13 A Szovjetunió is helyesnek tartja, hogy Romániát a Magyarországgal szemben folytatott vitájában támogassa, és segítse abban, hogy az erdélyi kérdésben jogos rendezés jöjjön létre.” 13 Molotov kettős mércét alkalmazott: „A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres segítségért, amelyet Magyarország Németországnak nyújtott, valamint azokért a gyilkosságokért és erőszakos cselekményekért, fosztogatásokért és gyalázatosságokért, amelyeket a megszállt területeken követtek el, a felelősséget nemcsak a magyar kormánynak kell viselnie, hanem kisebb vagy nagyobb mértékben a magyar népnek is. ” V. Molotovnak, a Szovjetunió Külügyi Népbiztosának levele Sir A. C. Kert moszkvai brit nagykövethez, 1943. június 7. In: Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban. Szerk. Juhász Gyula. Bp. 1978. 158-159. 14 Romsics Ignác: Bethlen István - politikai életrajz. Bp. 1991. 293. Az általa használt irat: Archives Dip lomatiques. Paris. Guerre 1914 —1918. Alger. Comité français de Libération nationale. Vol. 1419. 167. Romsics Ignác szerint Bethlen attól tartott, hogy Benes Moszkvában „nemcsak a cseh igényekről, de Maniu megbízásából is tárgyalt, és igyekszik megegyezést létrehozni azon az alapon, hogy Románia átengedi Besszarábiát, és ezzel szabad kezet kap Magyarország felé”. Moszkvai tárgyalásairól Romsics Ignác idéz egy francia forrásból előkerült iratot is, Benes úgy tájékoztatta Maniut, hogy „Oroszország a magáénak tekinti a besszarábiai és észak-bukovinai területeket, de nagyon kedvezően viszonyul Erdély Romániához való visszatéréséhez. Hozzátette, hogy Sztálin nagyon neheztel Magyarországra és rokonszenvvel figyeli Maniu tevékenységét ”.14 Ennek azonban ellentmond Iván Mihailovics Majszkij külügyi népbiztoshelyettes 1944. január eleji nagy memoranduma a háború utáni rendezés különböző kérdéseiről. Ebben a következőket olvashatjuk: „Az Erdéllyel kapcsolatos háromhatalmi döntést (sic) felül kell vizsgálni a nemzetiségi elvnek megfelelően, de bizonyos előnnyel Románia javára, amelynek [...] a háború után kölcsönös segítségnyújtási egyezményt kell kötnie a Szovjetunióval, és amely ily módon délkeleten védelmünk fontos tényezőjévé válik. Magyarországot, legalábbis a háborút követő években, nemzetközi 418
