Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÁRSADALMI, GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK – NAGYVÁROSI VÁLASZOK - Umbrai Laura: A budapesti sertéshizlalás és -kereskedelem története a 20. század első felében
A BUDAPESTI SERTÉSHIZLALÁS ÉS -KERESKEDELEM TÖRTÉNETE A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A sertésvész megállítása érdekében az állatorvosok is megkezdték a küzdelmet, és Kőbányán, Európában elsőként, felállítottak egy sertésszérumgyártó telepet. A magyar sertésszérumot a betegség ellen mesterségesen immunizált sertések véréből készítették, igen nagy költséggel és meglehetősen körülményes módon. Egy disznó vére 70-80 sertés számára szolgáltatott védelmet nyújtó vérsavót. A nagyobb arányú termelést biztosító sertésszérumtelepet 1908 legvégén létesítették a földművelésügyi minisztérium támogatásával a kőbányai Első Magyar Sertéshizlaló Rt. Szállás utcai telkén.23 23 Az Első Magyar Sertéshizlaló Rt. 1911-ben megszűnt, és a sertésszérum telep működtetését egy újabb részvénytársaság alapítása keretében a Magyar Általános Hitelbank folytatta. Bizottmányi és tanácsi előterjesztés a létesítendő kőbányai sertésszérum termelő telep telkére bekebelezett használati korlátozás feloldása ügyében. Fővárosi Közlöny, 1911. október 20. 2954-2955.; A sertésszérum telep ügye a közgyűlés előtt. Fővárosi Közlöny, 1911. október 24. 3023.; Budapest Székesfőváros Statisztikai és Közigazgatási évkönyve. XX. évfolyam. Bp. 1932. 460. 24 A témáról bővebben lásd Umbrai Laura: Aki veszített a vámon, az nyert-e a réven? A budapestiek esete a húsfogyasztási adóval. In: Adózás és adóelkerülés Magyarországon a 15-20. században. Szerk. Germuska Pál - Ö. Kovács József. Bp. 2021. 213-241. 25 Beck Dénes indítványa a kőbányai sertésvásár és sertéskivitel ügyében. Fővárosi Közlöny, 1898. február 1.5. 26 Bizottmányi és tanácsi előterjesztés a fővárosi marha és sertésvásárokon létesítendő vásárpénztár ügyében. Fővárosi Közlöny, 1907. június 28. Melléklet 30.; Bizottsági és tanácsi előterjesztés a kőbányai sertéstelep helyett a kormány által Nagytétény községben létesíteni tervezett új hizlalótelep ügyében. Fővárosi Közlöny, 1914. március 28. 917.; Jegyzőkönyv a Harmincas Bizottság üléséről. Fővárosi Közlöny, 1901. március 29. Melléklet 24-25. Kőbánya sorsát végül nem a vész maga pecsételte meg, hanem a betegség terjedésének megakadályozására hozott forgalmi korlátozások. A fertőzés hírére Ausztria csökkentette sertésbehozatalát, Németország pedig teljesen lezárta határait a magyar sertésszállítmányok elől, így Kőbánya nemcsak az országos, hanem nemzetközi jelentőségét is elveszítette. Mindez a fővárosnak is komoly anyagi veszteséget okozott, hiszen az árufelhozatal csökkenése egyes városi jövedelmek (az állami húsfogyasztási adó után kirótt pótadó24 vagy a városi vám) kiesésével járt együtt. A húsellátás biztosításának feladata mellett a főváros ezért is sürgette a szabad forgalom mihamarabbi visszaállítását.25 A kereskedelemi korlátozások feloldása, majd a külföldi szállítások ismételt engedélyezése csak fokozatosan valósult meg. 1898 februárjában a földművelésügyi miniszter rendeletben engedélyezte Kőbánya és (új piaci tényezőként) Győr számára a vámmentes területekről származó sertésszállítmányok fogadását, s egyúttal mindkét vásár exportpiaci rangot is kapott.26 A kőbányai piac a forgalmi korlátozások ellenére, még ha a szállástulajdonosok jelentős része fel is hagyott a nagybani sertéshizlalással, a századfordulót követő évekre lassan talpra állt. Az 1896-ra 90 000-re apadó éves sertésállomány 1902-re már 257 000-re nőtt. Ezt a szintet a következő években is tartotta ugyan, de régi fényét a telep már soha nem 38
