Századok – 2023
2023 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Miskolczy Ambrus: A román középkor időszerű kérdései. Régi-új viták és közelítések {Kovács Mihai)
TÖRTÉNETI IRODALOM Miskolczy Ambrus A ROMÁN KÖZÉPKOR IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI Régi-új viták és közelítések Magyarságkutató Intézet, Bp. 2021. 631 oldal Miskolczy Ambrus szerteágazó tevékenységének kedvelt témái közé tartozik a 19-20. századi román művelődés- és politikatörténet, illetve az új- és jelenkori magyar-román viszony. A román kultúra irigylésre méltó ismerete megmutatkozik az itt bemutatott kötetben is, amely újdonságnak számít a szerző életművében, ugyanis ezúttal a középkor kerül górcső alá. A váltás nem történt egyik napról a másikra, ugyanis az elmúlt fél évtizedben Miskolczy több tanulmánnyal is jelezte a jelzett korszak iránti érdeklődését, illetve megvetette az itt bemutatott monográfia fejezeteinek alapjait. Már a könyv címe is izgalmas olvasmányt ígér, ugyanis két olyan fogalmat tartalmaz, amely többféleképpen értelmezhető. A román középkor vonatkozhat csupán a román etnikum vagy pedig az úgynevezett román térség (spatiul românesc, amely nagyjából megfelel a két világháború közötti Románia területének) teljes lakosságának múltjára. Miskolczy a román történelem és ezen belül a román középkor klasszikus értelmezését választotta, vizsgálatának tárgya a román nép középkori története. Pontosabban a könyv nemcsak a középkorról, hanem a középkori események alapján kialakult új- és jelenkori narratívákról, mítoszokról is szól, leginkább ezáltal kapcsolódik a szerző korábbi munkásságához. Az újabb román történetírásban az 1600. esztendőt, Vitéz Mihály rövid havasalföldi, erdélyi és moldvai együttes uralkodásának évét tekintik a középkor lezárásának. Ezzel szemben Miskolczy 1526-ra helyezi a korszakhatárt, tehát a hagyományos magyar történelemszemléletet követi és egyúttal jelzi, hogy műve magyar—román történelem, vagyis elsősorban a magyar szempontból is lényeges kérdések foglalkoztatják. A borító maga is arra mutat, hogy az időszerű kérdések igen sokfélék és szerteágazók. A montázsképen az SPQR (Senatus Populusque Romanus) feliratú római vexillum mellett Havasalföld (Havaselve) és Moldva, illetve a Hunyadi család kibővített címerét, két középkori román uralkodó, Nagy István moldvai (1457-1504) és Vlad Tepes havaselvi (1448, 1456— 1462, 1476) vajda, valamint Nicolae Iorga történész (1871-1940) arcképét láthatjuk. A kötet fő témái: a román etnogenezis, a középkori román államok, Moldva és Havaselve kialakulása, az erdélyi románság társadalmi helyzete, a román származású uralkodók és hadvezérek törökellenes harcai, a középkori román műveltség, illetve az ezekről szóló historiográfiai elméletek. Igen komplex munkáról van szó, amely a szerző alapos tájékozottságát dicséri. Kevés olyan szakember akad, aki az itt tárgyalt kérdések mindegyikét részleteiben ismerné, ezért mindössze néhány általános jellegű megfigyelésre szorítkozom. Az egyes kérdésekkel kapcsolatban megfogalmazott következtetéseket minden bizonnyal a jövő szakirodalma részletesebben is tárgyalni fogja, ezért érdemes volna a munkát románra vagy valamely világnyelvre lefordítani. Mennyire időszerűek valójában a könyvben tárgyalt historiográfiai problémák? Nehéz egyértelmű választ adni. Ha a középkorral kapcsolatos iskolai tananyagot és a romániai közbeszédet nézzük, kétségtelenül ezek a legidőszerűbb kérdések. Kontinuitásról, a román államok kialakulásáról és középkori uralkodóik törökellenes harcairól minden romániai diák többször is tanulhat, ugyanis ezek a témák a 4., 5., 8., 9., és 12. osztály tantervében is szerepelnek. Az erdélyi románság középkori helyzete és a parasztfelkelések a rendszerváltás óta kiszorultak a kötelező tananyagból. Románia európai uniós integrációjának eredményeként egyre hangsúlyosabb szerepet kapott a románok által lakott terület, különösen Erdély multikulturális története, amelynek részesei a kisebbségi lakosok is. A változás látványosabb 381 SZÁZADOK 157. (2023) 2. SZÁM
