Századok – 2023
2023 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Ankét a zsidókérdésről az Uj Kor katolikus folyóirat hasábjain (1936)
ANKÉT A ZSIDÓKÉRDÉSRŐL AZ UJ KOR KATOLIKUS FOLYÓIRAT HASÁBJAIN fojtó légkörét. Sőt, a félelem is felsejlik a közlés mögött: „[...] nem tartom egészen szerencsésnek, hogy Önök vetették fel e kérdést. [...] A kő elindult, ki tudja hol áll meg!”185 185 Uo. 111. 186 Olasz Péter: Fokozottabb mértékben irányítsuk a zsidó ifjúságot, s a zsidó családi nevelést. Uj Kor 2. (1936) 7. sz. 132-133. 187 Polonyi György: „Magyar zsidó”: fából vaskarika. Uj Kor 2. (1936) 7. sz. 133-134. Az Aradi Zsolttal szinte egyidős Polonyi (1907-1944?) az 1930-as évek elején a Magyar Hírlapnál dolgozott. 188 „Szilárd meggyőződésem, hogy egy nemzetet nem a faji összetétele tesz nemzetté - ha Németországban ma más vélemény is az uralkodó - hanem kizárólag a szellemiség.” Uo. 133. 1936 áprilisában Olasz Péter jezsuita ifjúsági pszichológusként reflektált.186 A katolikus tanintézményekbe beíratott izraelita fiatalok kapcsán boncolgatta a középiskolai „zsidó veszedelmet”, amelyet a tanulók szabados otthoni neveléséből eredeztetett. Gyógyírként magánbeszélgetéseket és szülőknek meghirdetett konferenciákat ajánlott. A zsidókérdéshez való hozzáállását jól visszaadta a gloszsza felütése: „utópia”, hogy belátható időn belül Magyarország „ugyanolyan mértékben, s ugyanúgy”, mint Németország meg tudná oldani e kihívást. „Ehhez még egy magyar »Hitler a négyzeten« sem volna elegendő” - jelentette ki a nürnbergi törvények bejelentése (1935. szeptember 15.) után fél évvel. A szerkesztők az izraelita Hatvány, Komlós, Patai és Sós, valamint a reformátusnak kitért Ignotus Pál után egy katalizált újságíró, Polonyi György megszólaltatásával fejezték (volna) be a vitát.187 A cikk az identitáskeresés és választás gyötrelmébe avatta be a közönséget. A harmincadik életévét még be sem töltő férfi úgy gondolta, hogy zsidónak lenni „nem vallási kérdés”, s lehetetlen egyszerre két entitáshoz tartozni. Ötödik generációs betelepülőként egy történelmi közösséghez, a magyar nemzethez tartozónak vallotta magát,188 s az 1919 őszi utcai zsidóverés traumatikus élménye sem tudta felébreszteni benne a „zsidó sorsközösség tudatát”. Polonyi tragikus utat járt be: hazája, amint két év múlva kiderült, nem tartotta saját polgárának. A második világháború utolsó szakaszában munkaszolgálatosként veszett nyoma. A periodika végszóként, Romboló szellem címen publikált egy nem kért, de beküldött fejtegetést, amelyet egy „magasállású egyházi személyiség” postázott. A titokzatos pap jegyzete valószínűleg a klérus jórésze által vallott, kijegecesedett zsidóellenesség lenyomata. Elgondolkodtató, hogy az egyház nevében megszólaló személy képtelen volt felülbírálni ezt az attitűdöt, s túllépni a kollektív bűnösség, a destruktív zsidó jellem - egyfajta esszencialista zsidófelfogás - képzetén. A szerzőt Hatvány Bertalan gondolatmenete inspirálta arra, hogy tollat ragadjon, de nem fogadta el a műpártoló úr társadalomtörténeti distinkcióit. Hermetikusan elzárta magát a „túlsó partról” jövő hangoktól. Alapkérdése, hogy vajon „a féktelen, a nemesebb javakat nem látó anyagiasság és a zsidóság azonosíthat ók-e”? Szerinte „az a tény, hogy szerte a világon, ahol ma a zsidókat gyűlölik, azért és annyiban gyűlölik, amint - a katolikus egyház 372
