Századok – 2023

2023 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Ankét a zsidókérdésről az Uj Kor katolikus folyóirat hasábjain (1936)

ANKÉT A ZSIDÓKÉRDÉSRŐL AZ UJ KOR KATOLIKUS FOLYÓIRAT HASÁBJAIN különbözött ettől az állásponttól.53 Azok az ifjak, akik a „társadalmi, gazdasági, szociális és nemzetközi igazságtalanságok láttán” harcolni akartak „a francia for­radalom jelszavai, a múlt századból ittmaradt szellemi atmoszféra” ellen,54 nehezen tudták volna kivonni magukat az említett ideológiai és közéleti impulzusok hatá­sa alól.55 Életútjuk elemzésekor természetesen az egzisztenciális kérdéseket, az ér­telmiségi karriert biztosító közeghez való alkalmazkodást is tekintetbe kell venni. Az említett irodalmárok mindegyike éveken keresztül a Bangha irányította Magyar Kultúra szerzője volt, köteteiket a lap könyvsorozata jelentette meg. A Központi Sajtóvállalat országos napilapjai {Nemzeti Újság, Uj Nemzedék) szintén közölték cik­keiket. Ezek az újságok is emlékeztettek alkalomadtán a „zsidó térfoglalásra”. 53 Haller István: A keresztény politika. Bp. 1926. Két külön fejezetet szentelt a zsidókérdésnek. 54 Mihelics Vid: Katolikus ifjúságunk szociális szelleme. Magyar Szemle 14. (1932) 2. sz. 134-143.; Vid Mihelics: Jeunes forces dans le catholicisme hongrois. Nouvelle Revue de Hongrie 49. (1933) 682- 688. Mihelics a francia értékekhez adaptálta idegen nyelvű cikkét. Feltűnően hangsúlyozza a többség demokráciához való ragaszkodását, holott e kérdést kerülte az eredeti változatban. 55 Az 1920-as években felnőtt új értelmiségi-középosztályi generáció szellemi útkereséséről, sokszínű­ségéről, reformvágyáról lásd Püski Levente: A Horthy-rendszer. Bp. 2006. 249-253. 56 Aradi Zsolt: Valami, a magyarországi zsidókérdésről. Korunk Szava 4. (1934) 13-14. sz. 274-275. 57 „[...] mérhetetlen károkat [okoz] továbbra is a zsidóságnak az a galíciai tömeg, mely jobban gyűlöli a kereszténységet és a másfajtájút, mint ahogy a legvéresebb szájú antiszemita gyűlöli a zsidóságot. [...] A magyar közönség inficiálódott a galíciai lapok szellemétől, és az egyik rész fél véleményt nyilvání­tani, mert attól tart, hogy megsérti őket, a másik pedig nem hisz el semmi hírt, mert fél, hogy zsidó­szemüvegen át látja őket.” Uo. 274. A galíciai bevándorlás ekkor már fél évszázada megszűnt. Konrád Miklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza. Századok 152. (2018) 31-60. A Korunk Szava 1934 nyaráig csak elvétve — konkrét eseményekről vagy ten­denciákról írva - hozta szóba a zsidóságot, illetve a világgazdasági válság és a po­litikai félteke átrendeződése kapcsán az antiszemitizmust. Ebben Aradi Zsolt egy könyvfejezetének publikálása hozott fordulatot.56 Okfejtése minden téren, így di­namikájában is emlékeztetett Bangha Béla publicisztikájára. Abszurd és mellbevá­gó állításokat57 enyhébb kijelentések követtek, amelyek első pillantásra valamiféle megoldási lehetőséget sejtettek, mígnem kiderült, hogy a zsidóság számára nincs valódi alternatíva. Aradi két megállapításból indult ki. Egyfelől úgy látta, hogy a „jövevények hallatlan előretörése” a számában jelentéktelen magyar középosz­tály „szellemi és világnézeti elzsidósodásával” járt együtt, másfelől azt állította, hogy az ország az idegen „elemeket” nem tudja „sem lelkileg, sem fajilag felszív­ni”. Mindamellett hangoztatta, hogy a „túlzó zsidó faji szellem” kihatásait a ke­resztény nemzetnek kötelessége megakadályozni. Hogyan? Válasza egyrészt kissé fenyegetőre sikeredett, másrészt nem volt koherens. Cselekvés hiányában a német­országihoz hasonló „súlyos véget” jósolt, de nem tanácsolta sem a „félművelt zsidó­zást”, sem a problémát elleplező „nyugati eljárást”. Hitelesebb életet, „az emberek­nek keresztény szellemmel való telítését” javasolta. Olvasatában azonban ez nem 350

Next

/
Oldalképek
Tartalom