Századok – 2023
2023 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kruppa Tamás: Illésházy István, Forgách Ferenc és a jezsuiták. Megjegyzések a felségsértési per előtörténetéhez
KRUPPA TAMÁS De míg az első esetben nem sokat tudunk meg az erőszakos birtokfoglalás okairól és körülményeiről, az 1590-es években született iratok rávilágítanak a háttérre. A vita, amely természetesen megjárta a vármegye és a központi királyi intézmények fórumait is, röviden úgy foglalható össze, hogy Vágsellye nemessége, amely a prépostság engedélye nélkül és annak sérelmére adta-vette az ingatlanokat, illetve nem fizette a tizedet, panaszt tett a jezsuiták ellen, akik a prépostság új uraiként a régi jogokat akarták gyakorolni. Az ügy először Nyitra vármegye főispánjaként, majd 1596-tól nyitrai püspökként is érintette Forgách Ferencet, oltalomlevelében tehát az ezzel kapcsolatos ügyben forrongó indulatokra reagált.47 47 Az ügy még 1605-ben is húzódott. Az egyik dátum nélküli, de 1605-re datált iratban, amelyet a jezsuiták az uralkodónak nyújtottak be, azt olvassuk, hogy Nyitra vármegye és néhány mágnás a sellyei nemesek ügyében, akik az ellenük hozott ítélet miatt fellázították a rendeket, hamis vádak alapján léptek fel ellenük. Ezért alázatosan arra kérik az uralkodót, hogy védje meg őket és szerezzen érvényt az igazságnak, különösen azért, mert Illésházy (tehát az egyik mágnás bizonyosan ő volt) azzal fenyegetőzött, hogy ki űzeti őket az országból. Nem bíznak az ügyükben eljáró hivatalnokokban, mivel azok protestánsok. JO 1/2. 411-412. A sellyeiek és a jezsuiták közti vitáról lásd még ÖStA FHKA HFU, r. Nr. 62, Konv. 1595. Ill-IV., föl. 344r-349r, r. Nr. 63, Konv. 1596. július, föl. 411r-414v. 48 MNL OL MKA E 150, Acta Ecclesiastica, Regestrata, fasc. 67, Nr. 113. 49 Leonardus Classovitius levele Joannes Reynelhez, a bécsi kollégium rektorához. MAH III. 257- 260., különösen: 259. Lippay megnyilatkozása különösen annak fényében érdekes, hogy Fejérkövy a jezsuiták nagy pártolója és támogatója volt. Lásd Szántó István munkája a jezsuiták Erdélyből való kiűzetéséről (1589. MAH III. 315-373., különösen: 371-372.; Bartholomeus Vihet provinciális levele Claudio Acquaviva generálishoz. Bées, 1589. szept. 21. MAH III. 497.; Vihet provinciális levele Acquaviva generálishoz. Bécs, 1592. febr. 1. MAH III. 757. Többek közt ő lobbizott 1591-ben az osztrák jezsuita tartományfőnöknél Báthory Zsigmond és unokatestvére, ifjabb Báthory István kérésére, hogy küldjenek rendtagokat Erdélybe. Vö. Alfonso Carrillo levele Acquaviva generálishoz. Gyulafehérvár, 1591. máj. 11. MAH III. 606-615., különösen: 607. Fontos adalék, hogy az 1595. augusztus 31-én kelt uralkodói mandátum a sellyei nemesek ügyében éppen Szuhay István váci püspököt és kamarai elnököt jelölte ki, hogy eljárjon az ügyben, aki, mint ismeretes, az Illésházy elleni pert elindította, és aki egyszer már lefolytatott egy vizsgálatot 1588-ban szintén a jezsuiták elleni hatalmaskodás ügyében, amelyben érintettek voltak az említett Nyitra vármegyei nemesek és Illésházy is.48 Szuhaynak tehát behatóan ismernie kellett nemcsak a rend és a lutheránus főúr közti ügyet, hanem a feszült viszonyt is. Szuhay Illésházy irányában táplált valódi érzelmeire egy rendkívül érdekes irat világít rá. Szerzője a már említett Classovitius, aki Joannes Reynel bécsi rektornak 1588. december 17-én írt levelében részletesen beszámol küldetéséről, amelynek során találkozott Szuhayval is, akit a már említett hatalmaskodás miatt küldtek Znióváraljára. A jezsuiták fogadták Szuhayt és Fejérkövy István nyitrai püspök és magyar kancellár titkárát, a később nagy karriert befutó Lippay Jánost, Lippay György érsek apját, aki keményen nekitámadt vendéglátóinak, kapzsisággal vádolva őket, amire a levélíró önérzetesen visszavágott.49 Érdekesebb azonban az a beszélgetés, amelyet Szuhayval folytatott vacsora közben. A levélnek 329
