Századok – 2023
2023 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kruppa Tamás: Illésházy István, Forgách Ferenc és a jezsuiták. Megjegyzések a felségsértési per előtörténetéhez
ILLÉSHÁZY ISTVÁN, FORGÁCH FERENC ÉS A JEZSUITÁK mondhatjuk azt, hogy Illésházynak általában volt problémája a katolikus egyházzal és a katolikus hittel, hisz a bécsi béke, valamint az 1608-as törvények vallásügyi rendelkezései az ő általa is képviselt nézeteknek, törekvéseknek a nyomát viselték magukon. Az általánosan elterjedt vélemény szerint viszont éppen az ő mérsékelt, kompromisszumra törekvő politikájának volt a következménye, hogy a vallásgyakorlat szempontjából a protestáns felekezetek nem kerültek még előnyösebb helyzetbe. Ez a mérsékelt magatartás azonban nem igazán mutatkozott meg sem az egyház birtokaival, sem a jezsuita renddel szemben. Beszédes jele ennek a Ferdinand Alber jezsuita tartományfőnök-helyettes tollából származó rövid feljegyzés, amelyet Claudio Acquaviva jezsuita rendfőnöknek juttatott el, és amely Illésházy követeléseit tartalmazta az elkobzott egyházi birtokokkal kapcsolatosan. Az irat szerzője négy pontban foglalja össze azt a nyereséget, amelyre Illésházy szert tett, illetve amit a felségsértési per miatt őt ért károk kompenzációjaként az udvartól követelt. A felsorolásból kiderül, hogy a szóban forgó javak, illetve javadalmak királyi birtokok és egyházi jövedelmek: Szentgyörgy, Bazin, Trencsén a hozzá tartozó tizedjövedelmekkel, valamint a morvaországi Hodolin váruradalma. A teljes összeg 400 ezer forintra rúgott. Ezek közül egyik sem tartozott a turóci prépostsághoz, amelynek javait szintén Illésházy foglalta le, majd továbbadta 37 ezer forintért.12 A későbbi iratokból megtudjuk, hogy az összes jezsuita birtok visszaváltásához, amely a gyakorlatban a turóci prépostság javait jelentette, 50-52 ezer forintra volt szükség.13 12 Ferdinand Alber jezsuita tartományfőnök-helyettes feljegyzése Claudio Acquaviva jezsuita rendfőnöknek. Becs, 1606. jún. 23. JO 1/2. 547-548. Lásd még Károlyi Árpád: Néhány történelmi tanulmány. Bp. 1930. 281. 13 Giovanni Ferreri pápai nuncius levele Scipione Borghese bíboros neposnak. Prága, 1606. febr. 6. JO 1/2, 523-524.; Bartholomeus Vihet főhercegi gyóntató levele Claudio Acquaviva rendfőnöknek. Grác, 1606. okt. 9. JO 1/2. 571. 14 II. Rudolf turóci prépostságról szóló adománylevele a jezsuita rend számára. Prága, 1586. máj. 19. MAH II. 918-920. Felmerülhet a kérdés, hogy mi az oka ennek a kölcsönös és mély gyűlöletnek, amely a főurat és a rendet elválasztotta, de egyszersmind össze is kötötte. A kérdés megválaszolásához kiindulópontunk a turóci prépostság ügye, amelyet 1606- ban Illésházy szerzett meg és adott tovább. A prépostságot II. Rudolf 1586. május 19-én kelt adománylevele juttatta a jezsuita rend birtokába.14 A turóci prépostság adományozásának bonyolult, szerteágazó és a magyarországi ellenreformáció erőre kapásával is összefüggésbe hozható ügye nem e munka tárgya, itt azokkal a részekkel foglalkozom, amelyek összefüggésbe hozhatók Illésházyval, a renddel és Forgách Ferenccel. A prépostsághoz természetesen nemcsak birtokok, hanem tizedjövedelmek is tartoztak: az egyházi tized ügye, a főpapi székek betöltéséhez hasonlóan a klérus, 322
