Századok – 2023
2023 / 2. szám - KAPISZTRÁN JÁNOS LEVELEZÉSE - KUTATÁSTÖRTÉNET ÉS PERSPEKTÍVÁK - Letizia Pellegrini: Európa és a középkor határvidékén. A Kapisztrán-levelezés, a Magyar Királyság és az oszmán hódítás
EURÓPA ÉS A KÖZÉPKOR HATÁRVIDÉKÉN meghívására - Kapisztrán János is jelen volt, már több fejedelem megjelent, de a németek többsége nem támogatta a keresztes hadjáratot.47 A kisszámú csatlakozó mellett volt néhány feltűnést keltőén távol maradó személy is: Piccolomini szel lemesen megjegyezte, hogy Alfonz aragóniai király és a Velencei Köztársaság képviselői „meglehetősen lassan haladtak: követeik akkor léptek be Németországba, amikor a kongresszust már lezárták”. a dicső és hatalmas uralkodót is, aki a császári levél vétele után azonnal otthagyta a Flandriában kitört lázadást, amelynek a leverésére indult, és igen hosszan tartó út után érkezett meg Regensburgba. O volt ugyanis az egyetlen olyan keresztény fejedelem, aki a törökök iránt valóban ellenséges érzületűnek mutatkozott - akár atyjáért érzett bosszúvágyból, akit a törökök egykor elfogtak, és hatalmas váltságdíjat követeltek érte; akár rajongó vallásosságból, mert ezen az úton akart eljutni az örök életbe; akár pedig azért, hogy népszerűséget szerezzen, ami a halandók legnagyobb részének fő célja. Megérkezése tetemesen öregbítette a regensburgi gyűlés tekintélyét. A burgundi fejedelem útra kelésének hírére Regensburgba indult Lajos bajor herceg, Albert brandenburgi őrgróf és sok más olyan fejedelem is, aki egyébként otthon maradt volna. A császár viszont, jóllehet nem csekély reményt keltett eljövetelét illetően, megváltoztatta szándékát, és Ausztriában maradt, attól félve, hogy a szomszédos Magyarországon lángoló tűz majd az ő házát is lángba borítja.” 47 Uo. cap. 27., 66-67. Magyar fordítás: 36-37. „A németek ugyanis megváltoztatták szándékukat, már senkinek sem tetszett a törökök elleni hadjárat terve. Mintha mérget csöpögtetett volna valaki a fülükbe: hallani sem akartak a császárról vagy a római pápáról. Kapzsi csalóknak nevezték őket, akik csak az aranyat akarják összeharácsolni, nem háborút viselni. Micsoda nagyszerű fogás - mondták. Hadjáratot hirdetnek a törökök ellen, hogy a németektől, mintha azok barbárok lennének, ügyes ötlettel aranyat csikarjanak ki, és ha aztán megkaparintották, a földkerekség legkapzsibb uralkodói osztozzanak rajta! [...] Valamennyien meggyőződéssel hirdették ezt, átkozták a császárt meg a pápát, követeiket semmibe vették [...] halvány reménye sem maradt annak, hogy a dolog jól zárul le, mivel a regensburgi határozatokat mindenestül elvetették. Ám amikor nyilvános ülésre került a sor, hihetetlen dolog történt: Enea szavainak hatására az összes résztvevőben újra fellángolt a korábbi háborús lelkesedés. Csaknem két óra hosszat szónokolt, s oly nagy figyelemmel hallgatták, hogy senki nem köhögött közbe, senki le nem vette a szemét a szónokról, senki nem érezte hosszúnak a szónoklatot, és mindenki fájlalta, hogy már véget ért. [...] Enea beszédét mindenki magasztalta, sokan le is másoltatták, és annak alapján újították meg a hadviselésről szóló regensburgi határozatot.” Az 1455. februárjára Bécsújhelyre összehívott, V. László magyar király és Aeneas Silvius Piccolomini által előkészített, Kapisztrán János prédikációi és kapcsolatrendszere által támogatott gyűlésen már nagyobb számú résztvevő volt jelen, és több felajánlkozási nyilatkozat született, de távolról sem elegendő egy egységes és hatékony keresztes hadszíntér megszervezéséhez. Ezt a nyers, tényszerű igazságot (Aeneas Silvius visszaemlékezéseiben) a megengedhetetlen késedelmek igazolására általánosan használt kifogással leplezték: a megfellebbezhetetlen érv V. Miklós pápa hirtelen halála (1455. március 24.) volt, amelynek híre eljutott a frankfurti diétára, így „törvényes akadálya” lett a keresztes hadjárat előkészítésének. III . Callixtus elődeihez képest nagyobb lendülettel és határozottsággal indította újra a keresztes hadjárat szervezését. Az ebből az időszakból származó levelek közül kiemelkedik néhány, amely őszintén lelkes felhívásnak minősíthető, mások pedig hiteles és valódi beszámolók a nemzetközi politikáról. 232