Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Papp Árpád (szerk.): Délszlávok Párizsban. Egy határszakasz megrajzolásának krónikája és dokumentumai (A. Sajti Enikő)
TÖRTÉNETI IRODALOM küldöttség és a néprajzi-történelmi szekció napi tevékenységéről ír. A határok kérdésében készített hét memorandum - közülük elsősorban Cvijié Északi határokról írott összefoglalójának, valamint Pasié A szerbek és magyarok közti határ Bácskában című kéziratának elemzése - alapján Papp Árpád Belgrád béketárgyalásokon alkalmazott érveinek három csoportját különíti el. Megkülönbözteti a küldöttség által korrigált számbeli etnikai adatokat, vagy ahogyan ő fogalmaz, a magyar állami statisztikák „tetemre hívását”, a történelmi érveket, azaz annak hangsúlyozását, hogy milyen szerepet játszott Bánát, Bácska és Baranya a délszláv nemzeti fejlődés történetében, valamint a stratégiai-földrajzi szempontokat. E történelem-felfogás állandó eleme a szláv őslakosság magyar honfoglalás előttről datálható jelenlétének és kontinuitásának kimutatása volt. A Vox populi vox Dei alfejezet a magyar déli határ mentén élő falvak, városok délszláv lakosságának a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz intézett csatlakozási kérelmeit mutatja be. Papp Árpád rekonstruálja e délszláv helyi közösségek magyarokról, románokról, zsidókról és saját magukról alkotott képét is. A magyarokról alkotott kép „kétséget kizáróan elmarasztaló”. A legtöbb panaszt a kiegyezés utáni korszak elmagyarosító intézkedései kapcsán fogalmazták meg. Ezek az úgynevezett helyi csatlakozási kérelmek azonban azt is tükrözik, hogy egyes baranyai falvak lakosai csak azért támogatták a szerb megszállást és közigazgatást, mivel „a communistákkal semmi közös dolgunk nincs, s amíg ezek az állapotok uralkodnak Magyarországon, a mostani helyzet megőrzését kérik” (636.). Vagy ahogyan Gyöngyösmellék képviselő testületé fogalmazott: „ők magyarnak érzik magukat, azok akarnak maradni, kívánják Magyarországhoz való csatlakozásukat - azonban addig, amíg a communisták uralma Magyarországon meg nem törik, nem kívánnak szavazni sem jobbra, sem balra” (638.). A könyv első részének egyik legnagyobb erénye az északi határok kérdésében elfoglalt belgrádi álláspont precíz, időrendben való összefoglalása, valamint e változások okainak elemzése. A történészek számára nagy segítséget nyújt a kötet tanulmány-részének utolsó alfejezete, ahol Papp Árpád kronológiai sorrendben összegezi a Bánátra, Bácskára és Baranyára vonatkozó területi döntéseket. Mind a tanulmányt, mind pedig a forrásokat a szerző igen bőséges, néha talán túlságosan is bőséges magyarázó lábjegyzetekkel látta el. A kötet második részében 127 dokumentumot olvashatunk, amelyet 11 színes térképmelléklet egészít ki. A források zömét a délszláv békedelegáció, valamint a nép raj zi-történelmi szekció iratai teszik ki; közülük 17 forrás az egységes délszláv állam megalakulásának közvetlen előzményeihez kapcsolódik, 123 irat pedig most jelent meg először magyarul. E források közül nehéz kiemelni bármelyiket, a recenzens most mégis a néprajzi-történelmi szekció 1919-ben Párizsban kiadott terjedelmes, eredetileg franciául megjelent Bánát, Bácska, Baranya kérdése című memorandumra és Cvijié Jugoszlávia északi határairól írott összefoglalójára hívja fel a figyelmet (82-85. számú iratok). Ezek a dokumentumok esszenciálisán tartalmazzák a jugoszláv követelések minden fontos elemét. Sajátos jellegük miatt emelem ki azt a Vox populi vox Dei — helyi levelek, rezolúciók, kérelmek című részben közölt 41 iratot, amelyek az új délszláv állam északi határainak kérdésébe új szempontból engednek bepillantást. Ugyanis nemcsak a helyi szláv közösségek egyes népekről és saját magukról alkotott képe rekonstruálható e lokális források segítségével, ahogyan erre már korábban utaltam, hanem egyúttal kiváló korabeli hangulatjelentések is ezek a szövegek, amelyek betekintést engednek e közösségek mindennapjaiba, jövővel kapcsolatos elvárásaiba és az új körülmények által generált konfliktushelyzetekbe. Ügy vélem, a szerző sikerrel valósította meg ars poeticáját: ,Á trianoni békeszerződés aláírásának dátuma a Kárpát-medence 20. századi történetének sarokpontja, ami egy korábbi politikai viszonyrendszer végét és egy újabb kezdetét jelentette. Egyik felett sem tisztem ítéletet mondani, inkább [...] a könyvben közölt dokumentumok és adatok segítségével hozzájárulni ahhoz, hogy ne eseményt, hanem inkább folyamatot és többféle szemléletet, indítékot ismerjünk meg” (327.). Sikerült arról is meggyőznie olvasóit, hogy a néprajz- és földrajztudós Jovan Cvijié a párizsi bé196
