Századok – 2023
2023 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Csapody Tamás: Jehova tanúi és a nyilas terror Nyugat-Dunántúlon. Egyéni sorsok a nagykanizsai internálótábortól a körmendi kivégzésig
CSAPODY TAMÁS Kitekintés A magyar állam mindent megtett annak érdekében, hogy az ország egész területén, a visszacsatolt területeken pedig hangsúlyosan üldözze a betiltott „szekták” tagjait. A nazarénusokra és a Jehova tanúira is igaz volt, hogy „országszerte folyt” a „szektának az egyház és a nemzet testéből való gyökeres kioperálása”.116 Ebben az egyházi és világi hatóságok szorosan együttműködtek.117 A szemtanúk viszszemlékezése szerint római és görögkatolikus, valamint református és evangélikus papok és lelkészek is voltak azok között, akik közreműködtek az 1945 márciusában kivégzett Hőnisch Antal, Szabó Bertalan és Zsondor János internálásában.118 116 Sz. i.: Felgöngyölítik a jehovások frontját. A nemzet testéből ki kell operálni ezt a bomlasztó veszedelmet. Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942. november 26. 4. 117 Massalsky Miklós: Kárpátalja vallási viszonyai. Katolikus Szemle 54. (1940) 7. sz. 271. 118 Jehova tanúinak írásos visszaemlékezései között, mindhárom település esetében fennmaradt erre vonatkozó információ. Rahón a katolikus pap működött közre az internálásban. Faltinszki T. viszszaemlékezése, i. m. Tasolyán az evangélikus lelkész fizikai erőszakot is alkalmazott a Jehova tanúival szemben. Hisern J. visszaemlékezése i. m. 1. 119 Csapody T: A nagykanizsai internálótáborok története i. m. 78-81. 120 Tóth Károly elektronikus levele Csapody Tamásnak, 2020. ápr. 14. (A szerző tulajdonában.) A nagykanizsai internálótáborba vitt és onnan 1944. december 2-án elengedett Jehova tanúja férfiak mintegy negyede a visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területről származott.119 A közülük ismét elfogott öt személy is innen vagy közvetlenül szomszédos területekről érkezett a dél-magyarországi városba. Fiatalok voltak (négyen 21-25 év közöttiek, Hőnisch 35 éves). Valamennyien falusi környezetből, iparos és szegényparaszti nagycsaládból származtak, s internálásuk előtt mezőgazdasági vagy szakipari munkából éltek. Szüleik korábban a történelmi egyházak valamelyikéhez tartoztak (többségükben reformátusok voltak), és maguk is ebbe az egyházba születtek. Szüleik, majd fiatal felnőttként ők maguk is megkeresztelkedtek az új hitben, s így a hivatalos nyilvántartás szerint „felekezeten kívüliek” lettek. A három kivégzett „halottvizsgálati bizonyítványba” is ez a besorolás került. Kettőjük neve mellett az áll, hogy ,,polg.[ári] egyén”, míg a „hadisír nyilvántartó” adatbázisában mindhárman „honvéd’’-ként szerepelnek. Mindez annak ellenére, hogy egy (betiltott) keresztény felekezet tagjaként sohasem tettek eleget semmilyen honvédelmi kötelezettségnek, és polgári személyként is katonai bíróság ítélkezett felettük. Jogi értelemben a hűtlenség katonai bűncselekményét követték el, miközben vallási értelemben mindvégig hűek maradtak hitükhöz. Az elfogott, de ki nem végzett Augusztin János és Helmeczi Sándor hazatérése után hittársával házasságot kötött s mindketten a JTE tagjaként fejezték be életüket.120 A tanulmányban említett három nő közül Szabó Bertalan menyasszonyjelöltje, Daragó Anna férjhez ment egy nem Jehova tanúja szabómesterhez, de megbetegedett és 30 éves 177
