Századok – 2023
2023 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: A Swarcz-ügy. Perlogisztika és perköltségek Magyarországon a középkor végén
A SWARCZ-ÜGY minimumát (azaz a valós összeg ennél minden bizonnyal jóval nagyobb lehetett). Ezeket a 5. táblázatban láthatjuk. 5. táblázat A per során az írásbeliséggel összefüggésben elköltött minimális összegek A kiadás célja A perszakaszokban elköltött összeg (Ft) Összesen (Ft) 1486-1488 1489-1490 1493-1496 Levélvitelre 2,4 5,16 5,1 12,66 Oklevélre és másolatokra 1,85 5,51 7,65 15,01 Összesen (Ft) 4,25 10,67 12,75 27,67 A fentiek alapján, ha csak az egyértelműen dedikált összegeket vesszük figyelembe, akkor is a teljes perköltség csaknem 5%-át (27 forint 67 dénár) költötte a város az írásbeliséggel összefüggő feladatokra, s az idő előrehaladtával az erre fordított összeg egyre nőtt (ahogyan az ügy is egyre súlyosabb fordulatokat vett). Ha figyelembe vesszük, hogy a per egyházi bírák előtt zajló szakaszában több alkalommal kellett közjegyzőhöz fordulni (ezek dedikált költségeit lásd lentebb), amelyek kiadásait sokszor összevonták az utazási költségekkel, akkor nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy a valós fizetnivaló, amit az írásbeliséggel kapcsolatos kihívásokra fordítottak, jóval magasabb volt ennél: a fenti érték dupláját, a teljes perköltség egytizedét is elérhette. Hogy mennyi lehetett pusztán az oklevelek kiállításának ára, olyan szórványadatokból rekonstruálható, amikor ezek az összegek minden más kiadástól elkülönítve szerepelnek. így többek között 1490-ben egy alkalommal 50 dénárt fizettek közjegyzői oklevélre, míg 1494-ben Budán egy forintot egy királyi oklevél kiállítására. Korábban volt már arról szó, hogy az ügy kiváló forrásanyagának fennmaradása nagyrészt a bártfaiak tudatos forrásbeszerző és oklevél-felhalmozó tevékenységének köszönhető. Amellett, hogy olykor másoknak címzett eredeti okleveleket és leveleket is sikerült megszerezniük,88 igen nagy mennyiségben került másolatként a városi levéltárba a per iratanyaga,89 sőt jó néhány oklevélről több másolatot is ismerünk, amelyek készítésében többen is részt vettek.90 A perköltségjegyzékből 88 Például II. Ulászló 1494 őszén a két delegált pápai bírónak írt levelét: DF 215930. Mivel ennek egy másolata is ezen a jelzeten található, feltehetőleg először csak a másolat került a városba, később szerezhették be az eredetit. 89 Ilyen másolat készült például az 1490 tavaszán a kassaiak körében tartott tanúkihallgatás jegyzőkönyvéről (DF 215535.); Swarcz György ügyvédjének felterjesztéséről (DF 216021.); Angelo Bécsből keltezett idézőleveléről és a richwalti plébános erre válaszul írt jelentéséről (DF 215534.); az első kiközösítés kapcsán a kihallgatok által a legátusnak írt levélről (DF 215565.); VI. Sándor pápa 1493-ban írt leveléről (DF 215828.); az 1494. évi excommunicatiós oklevélről (DF 215924.). 90 A másolatkészítők között szerepel például Liszkai Tamás közjegyző (DF 215 338.) és Ginorus János, aki alapvetően Angelo Pecchinoli legátus jegyzője volt, de egyúttal Swarcz György ügyvédjeként is tevékenykedett a per második szakaszában (DF 215531., DF 215940.). 136
