Századok – 2023
2023 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: A Swarcz-ügy. Perlogisztika és perköltségek Magyarországon a középkor végén
A SWARCZ-ÜGY kénytelen megtenni ezt az utat. Ugyanebben a hónapban a három kiközösített polgár utazott Egerbe három szolgával, hat lovon. Ütjük mindent összevetve így is 14 forintba került.70 Könnyen feltételezhető, hogy ez egyúttal logisztikai kérdés is volt, nem minden esetben sikerült megfelelő járművet felszabadítani a követek számára, ilyenkor pedig maradt a lovaglás. 70 „Item ad iudicii Georgio Mager, Paulo Zypser et leronimo iterum ad Agriam in facto dicte cause die XI Marie virginis cum videlicet dominus Notarius declarationem in causa fecerat sumptus fl XIIIL ” emellé utólag beszúrva: „Cum 3bus famulis et sex equis” DF 215199. 71 Csak egyetlen ilyen jellemző bejegyzés: „Item super expensis et vecturis executorum et testium de Cassa, Lewcza et Bartpha in civitatem Epperies convocatorum expositum fl XXV d LXXVII.” DF 215199. 72 „Item quarta ante Margarethe notario et leronimo cum fassionibus ad Agriam ad iudicum per 2 hebdomadam cum 5 equis d VIIII c LXXVII.” DF 215199. 73 „Item Georgio Pusthinek do ratione eiusdem equi et 3bus itineribus personaliter factis dedimus in hoc causa fl II ” DF 215199. 74 „Ad idem pro conventione equorum per eosdem in mala via fl Ii.” DF 215199. 75 Erre párhuzamként lásd C. Tóth N.: Az esztergomi székeskáptalan i. m. 58. 1495 második felében, amikor a kihallgatott 16 tanút többszöri alkalommal Eperjesre fuvarozták, szintén kocsit használtak. Ez nyilvánvalóan presztízskérdés is lehetett, hiszen a szállított személyek jóindulatára igen nagy szükségük volt a vallomástételnél.71 Saját embereikkel azonban olykor kevésbé voltak bőkezűek, Paulhenzel Jeromos és a jegyző ugyanezen év júliusában és augusztusában oklevelek ügyében kétszer is Egerben jár, mindkétszer öt lóval.72 Ha alacsonyabb rangú futárt küldtek, szinte soha nem költöttek drága kocsiútra, ugyanígy lóháton küldték el emberüket, mint például 1490-ben Pusthinek Györgyöt (ő máskor kocsisként szerepel a bejegyzésekben), akinek három lovas kiküldetéséért összesen két forintot fizettek bérül.73 A korban a modern értelemben vett „amortizációs költség” fogalmával is tisztában lehettek már. i486 tavaszán Cipszer Pál és Bews Mihály lóháton mentek a nádorhoz, és a „rossz úton” közlekedő lovaik miatt másfél forintot kaptak a várostól.74 Feltételezhető, hogy a lovak lesántulhattak és a gyógyítás költségét kellett fedezni. Azt, hogy meghatározott távolságra mennyi volt az útiköltség, nehezen állapítható meg amiatt, hogy a lejegyzett kifizetések a legtöbb esetben feltételezhetően nem csak a viteldíjat tartalmazták. Ha hosszabb távon közlekedtek a város küldöttei, akkor - még ha ezt nem is említik - legalább a szállást és az elfogyasztott élelmiszert magában kellett foglalnia a kifizetett összegnek.75 Amennyiben az egyes településekre történő kiküldetések árának legkisebb értékeit vesszük csak figyelembe a tíz év során, feltételezve, hogy egyéb kiadások (oklevél-kiállítás, ajándékok, bér stb.) abban nincsenek benne, akkor kiderül, hogy néhány forintból már távolabbi helyekre is el lehetett jutni a korban. A legalkalmasabb 132
