Századok – 2023
2023 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: A Swarcz-ügy. Perlogisztika és perköltségek Magyarországon a középkor végén
A SWARCZ-ÜGY Az 1494. év csaknem 231 forintos költségterhe az ugyanekkor fizetett, nagyjából 550 forintnyi királyi adóhoz képest például kifejezetten soknak tűnik, akárcsak a következő, 1495. év fizetnivalói, amikor az adójuknak megfelelő összeg bő felét költötték a Swarcz-perre (300 forint adó - 152,1 forint perköltség). Az átfogó kép felvázolása után érdemes részletesen végigvenni a perköltségjegyzékben szereplő bejegyzéseket. Az egyes tételek segítségével ugyanis arra a kérdésre is választ kaphatunk, hogy milyen logisztikai feladatokkal járt egy ilyen nagyszabású per lebonyolítása, mennyi utazást kívánt meg, milyen személyi állomány állt mögötte, illetve, hogy mi mindenre kellett figyelmet fordítania a városnak a siker érdekében. Felmerült bennem, hogy az egyes kiadási tételeket megpróbálom tematikájuk szerint szétválasztani, ezt a feladatot maradéktalanul megvalósítani azonban gyakorlatilag lehetetlen. Nagyon sok esetben ugyanis nem szerepel pontosan a kiadás célja, a feltüntetett összeg többféle költséget is tartalmaz, amelyeket egymástól elkülöníteni részletesebb adatok híján nem lehet. Az efféle, „nem dedikált” kiadások többségükben valamilyen utazásra vonatkoznak, és az útiköltségeken kívül számos más fizetnivalót (szállás, élelem, ajándék, ügyintézés, oklevél-kiállítás költsége stb.) is magukban foglalhatnak. Amikor például Paulhenzel Jeromos 1490-ben Budára utazott, hogy megjelenjen a legátus előtt, az ekkor neki kiutalt 13 forint 75 dénár aránytalanul magas összeg volt ahhoz, hogy ebből csak az utazását és az ezzel járó költségeit fedezze, így ez az összeg nyilvánvalóan más, számunkra ismeretlen kiadásokat is magában foglalt.61 Olykor a bejegyzésben az is szerepel, hogy több hétre látogattak a bártfaiak valahová, ez esetben is egyértelmű, hogy a magas összeg nem csak az utazás költségeit tartalmazta.62 Más a helyzet a pontosan meghatározott, „dedikált” költségekkel, amelyekből viszont néhány kiadástípust el tudunk különíteni, ezekről lentebb még lesz szó. 61 „Item iterum eidem leronimo ad Budam ad comparando coram domino legato in causa vinee consumptus et procuratoriis advocato etc. fi XlIIi ott I. ” DF 215199. 62 „Item eodem tempore Alberto ad Budam et Wiennam ad dominum Thesaurarium in dicta causa vinee circa secundam citationem sumptus certis hebdomadis fl XVI. ” DF 215199. A kiadások döntő többsége egyértelműen a város megbízottai által végrehajtott kiküldetésekre ment el. Ami az úti célokat illeti, csak a legritkább esetben szerepel egyszerre a település megnevezése, ahová a város küldöttei elutaztak a per miatt, illetve az a személy, akit meglátogattak, sőt sokszor egyszerűen csak azt tüntetik fel, hogy milyen ügyben kellett útra kelni. A céltelepülés kapcsán pedig általában vagy az történt, hogy konkrétan jegyezték fel azt a meglátogatandó személy említése nélkül, vagy csak azt írták le, hogy kihez mentek, így a felkeresett helységet csak feltételezni lehet (lásd a 2. és 3. táblázat adatait). Ha például a polgárok a nádorhoz utaztak, az a per első szakaszában néhány forintos költség 128
