Századok – 2023
2023 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Nagy József: Békeévek Mars árnyékában. A Székely Határvédelmi Erők története (1940–1944) (Kázmér László)
TÖRTÉNETI IRODALOM Nagy József BÉKEÉVEK MARS ÁRNYÉKÁBAN A Székely Határvédelmi Erők története (1940-1944) Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár 2021. 299 oldal Nagy József 2018-ban védte meg A Székely Határvédelmi Erők története a visszaemlékezések tükrében (1940—1944) című doktori értekezését, majd ennek felhasználásával és csaknem tizenhárom évnyi kutatómunka tapasztalatával megírta Békeévek Mars árnyékában című kötetét, mely a Székely Határvédelmi Erők megalakításáról szól. Többek közt bemutatja a kezdeti átszervezést, a katonai igazgatás megszervezését, a toborzást, a kötelékek struktúráinak kialakítását, azok működését és eredményeit. A szerző kiemelten tárgyalja a hadseregszervezés és a „kis magyar világ” (Oláh Sándor) mint az 1940-1944 közti lokális társadalom összefüggéseit. Következtetésében arra jut, hogy a székelység önvédelmi reakcióként kezdeményezte védelmi képességének fejlesztését, összhangban az államhatalom védelempolitikai elképzeléseivel. A második bécsi döntést megelőzően az ország területe hozzávetőlegesen elérte a 117 000 km2-t, amit nyolc, hadtest szintű szervezet között osztottak fel. 1940. augusztus 30-a után visszacsatoltak további 43 104 km2-nyi terület, ami indokolttá tette újabb seregtestek felállítását. A szükségesség ugyan kézenfekvő volt, a megvalósítás már sokkal nehezebbnek bizonyult. Nemcsak a hadigazdaság potenciálját kellett növelni, vagy több száz millió pengőt elkölteni, hanem több tízezer főt is toborozni kellett. Kiképzésük először a szükséges infrastruktúrát igényelte, nem beszélve arról az akadályról, hogy a főtisztikar létszáma is véges volt, felkészítésük pedig egy évtizedet is igénybe vehetett. Az anyaországban a hadseregszervezet magját az 1922-ben létrehozott hét vegyesdandár alkotta, amelyekből kiindulva az 1938-as átszervezéskor kialakították a nyolc hadtest szervezetét. Eszak-Erdély birtokbavételének idejére még az anyaországi folyamatokkal sem végeztek, ennek ellenére bele kellett kezdeniük két további egység felállításába. Az új kolozsvári IX. hadtest és a Székely Határvédelmi Erők (a tervezett X. székely hegyi hadtest) megszervezéséhez azonban sem megfelelő erőforrás, sem elégséges idő nem állt rendelkezésre, így az alapok lefektetését kizárólag a korábban megalakított katonai alakulatok rovására tudták biztosítani. A szerző éppen ezt, a haderőszervezési szempontból a legkritikusabb helyzetben lévő Székely Határvédelmi Erőknek a kutatását és bemutatását tűzte ki célul, amelyet sikerrel meg is valósított. Nagy József tudományos igényességét jól mutatja a nagy mennyiségű forrásanyag, amelyet feltárt és kiaknázott a kutatásai során. A magyar és román nyelvű levéltári iratokon túl használt kiadott és kiadatlan önéletírásokat, a nyomtatott sajtó orgánumait, valamint az érintett haderők kézikönyveit és szabályzatait. Alapként építette be munkájába a történelemi szakmunkák korábbi eredményeit és a hadtudomány ismereteit, szem előtt tartva, hogy jó hadtörténelmi munkához, a források elemzéséhez és megértéséhez nélkülözhetetlen a multidiszciplinaritás. Külön ki kell emelni, hogy a szerző az oral history módszerét követve személyesen beszélgetett veteránokkal, akik saját perspektívájukból mesélték el a velük történeteket. A beszélgetések alkalmaival szerzett információkat pedig a megfelelő helyen és eljárással fűzte bele a fő narratívába. Az interjúk során készült felvételek a könyvhöz csatolt külön DVD-n tekinthetők meg, ami nem mindennapi élményt nyújt az érdeklődő közönségnek. A hadseregfejlesztés egzakt és kvantitatív világában emocionálisnak tűnik a múlt erényeinek a felelevenítése, így az, hogy a középkori katonai világ befolyással lehet a 20. századra, némileg mitikusan hangzik. A történelmi előzmények tárgyalásakor a szerző azt állítja, hogy „Az önálló székely hadszervezetek története az Árpád-korig nyúlik vissza.” (109.) Szerencsésnek tartom viszont, hogy ebbe nem megy bele jobban. Nem zárható ki ugyanis, hogy a székelyek már SZÁZADOK 157. (2023) 6. SZÁM 1228
