Századok – 2023
2023 / 6. szám - TANULMÁNY - Bácsatyai Dániel: A széplelkű kamaraispán és más szerencselovagok. III. András olaszai
A SZÉPLELKŰ KAMARAISPÁN ÉS MÁS SZERENCSELOVAGOK jára 1292 májusa és a báró tetteiről számot adó királyi oklevél 1293. július 11-ei kiállítása között került sor. Miután III. András 1292. június közepe előtt elfojtotta a Henrik-fiak lázadását,63 a tengerpart felé vette az irányt; kétségtelenül azért, hogy maga biztosítsa édesanyja magyarországi utazását. Július végén Zágrábban tartózkodott,64 míg augusztus 4-én egy Iváné nevű helyről keltezett.65 Mivel az általunk ismert Iváné nevű szlavóniai települések Zágrábtól északra vagy keletre találhatók, esetleg feltételezhetnénk, hogy a király már elvégezte mindazt, amiért délre látogatott — Tommasina tehát sikerrel csatlakozhatott hozzá —, s az augusztus 4-ei oklevelet már a visszaúton állíttatta ki. Az egyik Iváné falu azonban olyan közel fekszik Zágrábhoz, hogy nem zárhatjuk ki: abban az esetben, ha a dokumentum keltének helye valóban ez a település volt, III. András csupán pihenésképpen, például vadászat céljából kereste fel zágrábi tartózkodása idején. Babonié Radoszló az év szeptemberében mindenesetre már szlavón bánként tűnik fel, ami talán nem független attól a kitüntetett szereptől, amit a király anyja magyarországi útjának biztosításában játszott.66 Az uralkodót karácsony táján még mindig Zágrábban találjuk;67 az őszi hónapok során — még november 26. előtt — hosszabb ideig kényszerűségből Kőszegi Jánosnál vendégeskedett, aki a nyáron kötött békét felrúgva fogságba ejtette a királyt.68 Mivel a következő év elején III. András már Budán adott ki oklevelet,69 feltételezhetjük, hogy legfontosabb drávántúli teendőjét már elvégezte: legkésőbb 1292 végén már vele volt édesanyja is.70 63 1292. július 21.: MES II. 329-332.; Szabó Károly: III. Endre fogsága 1292-ben. Századok 18. (1884) 107. 64 1292. július 18.: CDCr VII. 99-100. (RA II/4. 3883. sz.) 65 (1292.) augusztus 4.: Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Odenburg und Eisenburg I-V. Hrsg. Hans Wagner - Irmtraut Lindeck-Pozza - Leonhart Pricklet. Wien-Graz-Köln 1955-1999. (a továbbiakban: UBB) II. 270. (RA II/4. 3890. sz.) 66 Archontológia 1000-1301. 48. 67 1292. december 26.: CDCr VIL 117-118. (RA 1 1/4. 3894. sz.) 68 Annales Mellicenses. Ed. Wilhelm Wattenbach. In: Monumenta Germaniae Historica, Scriptores IX. Ed. Georg Heinrich Pertz. Hannoverae 1851. 510.; 1292. november 26.: CDCr VII. 112. (RA II/4. 3892. sz.); Szabó K: III. Endre fogsága i. m. 109-110. 69 1293. január 4.: HO VI. 398-399. (RA II/4. 3898. sz.) 70 Lenkey Zoltan — Zsoldos Attila: Szent István és III. András. (Párhuzamos életrajzok a magyar történelem századaiból) Bp. 2003. 182. Valószínűnek tűnik, hogy nemcsak Tommasina Morosini, hanem a vele útra kelő idős rokon, Giovanni Cornaro is eljutott Magyarországra, bár meglehet, hogy a hosszúra nyúlt utazás viszontagságait ő már nem élte túl. A Jankovichgyűjteményben fennmaradt egy 13. századi pecsétgyűrű, amely Giovanni Cornaro nevét viseli; bár nem ismert, hogy a tárgy milyen körülmények között került a gyűjteménybe, a legkézenfekvőbb magyarázatnak mégis az a Pásztoryné Alcsuti Katalin által megfogalmazott lehetőség tűnik, amely a gyűrű sorsát az 1180
