Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Róka Enikő: Az értékhalmozás csendes évtizedei. A Fővárosi Képtár története, 1959–1989
KL ÉRTÉKHALMOZÁS CSENDES ÉVTIZEDEI művészek özvegyeitől vásárolták meg. Ferenczy Károly festményei közül volt olyan, amelyet még fiától, a szobrász Ferenczy Bénitől vettek meg,61 majd további képek Béni halálát követően a feleségétől kerültek a gyűjteménybe 1966—1967 során.62 Bortnyik Sándor Gáspár Ferenc első feleségét, Fenyő Katát ábrázoló portréját (1921 körül) a második feleségtől vásárolták meg 1970-ben.63 61 KM-FKI Jegyzőkönyvek 1960- dosszié. Jegyzőkönyv a Képzőművészeti Tanácsadó Testület 1966. szeptember 5-én tartott üléséről. 62 KM-FKI Jegyzőkönyvek 1960- dosszié. Jegyzőkönyv a Képzőművészeti Tanácsadó Testület 1967. május 27-én tartott üléséről. 63 Ltsz. KM. 70.30; KM-FKI Vételi felajánlás másolatai 1970 dosszié. Vételi felterjesztés és szakértői vélemény, 1970. ápr. 20. 64 Itt szeretném megköszönni Horváth Györgynek, hogy mindig segít eligazodni a korszak hivatali ügymenetének útvesztőiben. 65 KM-FKI Jegyzőkönyvek 1960- dosszié. Jegyzőkönyv a Képzőművészeti Tanácsadó Testület 1961. december 4-én tartott üléséről. A kortárs alkotásokat közvetlenül a kiállítások állományából vagy műtermekből vásárolták. Az ármegállapításban 1964-ig a Művelődésügyi Minisztérium alá tartozó Képzőművészeti Alap Lektorátusi Osztálya, majd 1964-től 1982-ig a Képző- és Iparművészeti Lektorátus játszott kulcsszerepet.64 A BTM esetében a válogatásban és a döntésben Bertalan Vilmosnak volt meghatározó szava. A Képző- és Iparművészeti Lektorátusban végzett szaklektori munkájának köszönhetően viszonylag széles rálátása volt a korszak elfogadott, támogatott művészeinek munkásságára. A lektorátusi zsűrizések a műtermekben történtek, így Bertalan Vilmos bejáratos volt azokhoz a művészekhez, akik állami megrendeléseket kaptak, látta a frissen elkészült vagy akár még félkész munkákat is. Logikus hát, hogy a kortárs gyűjtés kezdetben a pályáját a két világháború között kezdő és az 1950-es években már befutott nemzedékre (amely Bertalan saját generációja volt), a szocialista realizmustól elmozduló, állami megrendeléseket és monumentális megbízásokat kapó körre összpontosított. Az erős szakmai összefonódást a múzeumi szerzeményezésben részt vevők egyéni érdekei is erősítették. A Képzőművészeti Tanácsadó Testület első, 1961. december 4-ei ülésének jegyzőkönyvét áttekintve kínosan szembeötlő, hogy az összes képzőművész zsürortól jelentős értékben vásároltak. A befolyásos Domanovszky Endre, Pátzay Pál és Szentiványi Lajos több darabbal is szerepelt a listán, sőt ez utóbbi grafikáinak értékét a testület önhatalmúlag duplájára emelte, felülbírálva a Képzőművészeti Alap árbecslését. Mikus Sándor esetében egy nagyobb kollekció megvásárlásának a szándékát rögzítették, Domanovszkytói és Szentiványitól pedig közvetlenül rendeltek a jövőben elkészítendő műveket.65 A későbbiekben sem ment ez másként, de ezzel hosszú távon biztosított volt a bizottság lojalitása: a fennmaradt iratok tanúsága szerint a javaslatok „csont nélkül” 1156
