Századok – 2023

2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Róka Enikő: Az értékhalmozás csendes évtizedei. A Fővárosi Képtár története, 1959–1989

RÓKA ENIKŐ évtizedben rendkívül gyorsan gyarapodott a gyűjtemény. Noha a várostörténeti jelleg megmaradt, nem volt kizárólagos, sőt, a következő évtizedek folyamán fo­kozatosan eltolódott a hangsúly a művészi minőség és a művészettörténeti jelen­tőség irányába, egyelőre óvatosan, szinte kimondatlanul.43 Az újraalapításkor ha­tározottan urbanisztikai szempontot képviselő Dr. Gyalmos János a Népművelési Osztályról 1965-ben a BTM főigazgató-helyettesi székébe került, de az iratok szerint sem ő, sem a BTM főigazgatója (1961-1972 között Tarjányi Sándor törté­nész) nem szólt bele a Képzőművészeti Tanács döntéseibe. 43 A Képzőművészeti Tanácsadó Testület jegyzőkönyveinek tanúsága szerint az 1960-as években kife­jezetten művészettörténeti szempontok szerint értékelték és javasolták a tárgyak megvásárlását. - KM­­FKI Jegyzőkönyvek 1960- dosszié. 44 BTM RA KMia. 127/1960. A Budapesti Történeti Múzeum - Kiscelli Múzeum 1960. II. félévi munkaterve. 45 MolnosPéter: A titkos gyűjtemény. Bp. 2013. 10-14. Ha csak az 1966-1970 közötti vásárlási jegyzé­keket tekintjük át, a századforduló nagymesterei alkotásainak volt a legmagasabb ára. Ferenczy Károly festményei 20 000-40 000 Ft-ért, Rippl-Rónai „Szüleim 40 éves házasság után” című képe 45 000 Ft-ért került be. Ehhez képest Tihanyi Lajos „Nagybányai utca” című művéért sokkal alacsonyabb árat, csak 8000 Ft-ot, Farkas István „Fekete nők” című képéért még kevesebbet, 5000 Ft-ot fizettek. A kor­társ művészet árát ezekhez viszonyítva magasan jegyezték: Kondor Béla portréja Pilinszky Jánosról 8000, Bernáth Aurél „A művészettörténet” című falképének vázlata 25 000 Ft-ba került. - KM-FKI Képzőművészeti gyűjtemény gyarapítás és egyéb jegyzékek dosszié. Az 1960-1970-es években bekövetkezett gyűjteményépítési konjunktúra a szakmai hitelesség és a stabil pénzügyi keretek mellett további tényezők sze­rencsés együttállásának volt köszönhető. „E gyűjtési munka során hetenkint lá­togatjuk a BÁV boltjait, és kutatjuk a magángyűjtőknél esetleg fellelhető mű­tárgyakat”44 - írták az 1960-as munkatervben, s a sorok mutatják az ezekre az évekre jellemző dinamikát és a fókuszt. Az egyetlen legális műkereskedelmi cég, az 1951-ben alapított Bizományi Áruház Vállalat számos üzletet működtetett, és 1961-ben megtartotta első aukcióját is. Bár az árak az 1960-as években fokoza­tosan emelkedtek, összességében igen alacsonyak voltak.45 A modernizmus nagy­mesterei vagy közvetlen leszármazottjai még éltek, s mivel nem sok lehetőségük volt tárgyaik értékesítésére, gyakran adták el azokat a múzeumoknak, így lega­lább azt gondolhatták, hogy azok méltó helyre kerülnek. Néhány, a két világhá­ború között létrehozott, rendkívül színvonalas magángyűjtemény ekkor hullott szét, s az örökösökkel kapcsolatban álló muzeológusok igyekeztek a minőségi tárgyakra lecsapni. Ha ezt az alapítás utáni két évtizedben nem teszik, a történeti gyűjtemény felépítése a nyolcvanas évektől, különösen a rendszerváltástól kezdve a megváltozott műkereskedelmi viszonyok között már lehetetlen lett volna. A hiánylistán szereplő 19. századi alkotók műveit szisztematikusan begyűj­tötték az 1960-as évek folyamán. Bár főművek már nemigen bukkantak fel a pi­acon, kisebb darabok, grafikák, előkészítő vázlatok, repetíciók és redukciók még 1153

Next

/
Oldalképek
Tartalom