Századok – 2023
2023 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: A Swarcz-ügy. Perlogisztika és perköltségek Magyarországon a középkor végén
A SWARCZ-ÜGY nem sokkal korábban rokoni kapcsolatok révén jutottak a nagy értékű hegyaljai szőlőbirtokhoz.6 6 Majláth B.: Családtörténeti Tanúlmányok i. m. 31., 34. DL 45685., DL 45686., DL 45905. 7 DF 215268. 8 Drahoslav Magdosko: Samospráva mesta Kosice v stredoveku. (Acta Faccultatis Philosophicae Universitatis Safarikianae 100. Acta Historiae Cassoviensis 5/2017.) Kosice 2017. 251-252.; Tóth-Szabó Pál: Szatmári György prímás (1457-1524). (Magyar Történeti Életrajzok 22.) Bp. 1906. 21-22. Halálára: DF 270949. 9 DF 270932.; Tóth-SzabóP: Szatmári György i. m. 21-25. 10 Az eseménymenetre lásd DF 215268., DF 215514.; Iványi B.: Bártfa i. m. 2746. sz., DF 215989., DF 216016., DF 216021. 11 Horváth Richárd: Adatok a Szapolyaiak északkelet-magyarországi felemelkedéséhez. In: Analecta Mediaevalia I. Tanulmányok a középkorról. Szerk. Neumann Tibor. Bp. 2001. 101-102.; Németh Péter: A tokaji uradalom kialakulása. Századok 139. (2005) 434. 12 A nádor Bártfának küldött, mentegetőző hangvételű levelei pontosan dokumentálják az eseményeket. DF 215219., IványiB.: Bártfa i.m. 2458. sz.; DF 215227., IványiB.: Bártfa i.m. 2465. sz.; DF 215228., Iványi B.: Bártfa i. m. 2466. sz.; DF 215255Iványi A: Bártfa i. m. 2473. sz.; DF 215240., IványiB.: Bártfa i. m. 2477. sz.; DF 214745., IványiB.: Bártfa i. m. 2568. sz.; DF 215243., IványiB.: Bártfa i. m. 2481. sz.; DF 215252., IványiB.: Bártfa i.m. 2490. sz.; A levél kiadását lásd Neumann Tibor: A Szapolyai család okmánytára I. Levelek és oklevelek (1458-1526) (Magyar történelmi emlékek. Okmánytárak) Bp. 2012. 164-173. 13 DF 215317., IványiB.: Bártfa i. m. 2554. sz.; DF 215331., IványiB.: Bártfa i. m. 2568. sz.; DF 215514., IványiB.: Bártfa i. m. 2746. sz. Maga a per amiatt indult el, hogy az adásvétel megtörténte után, i486 tavaszán Swarcz György kassai polgár az elidegenítést szomszédi és rokoni elővásárlási jogára hivatkozva per útján megtámadta.7 Swarcz ismert szereplője a korabeli kassai közéletnek, hiszen az 1480-as évektől egészen legkésőbb 1514-ben bekövetkező haláláig számos alkalommal esküdd és bírói címet viselt a városban.8 Rokoni kapcsolatai szintén kiemelkedők voltak: felesége Szatmári Anna lett, a később esztergomi érseki címet viselő Szatmári György nővére, míg a házasságból született lányát, Swarcz Annát Thurzó Elek vette nőül, legkésőbb 1512-ig.9 A pert Swarcz György i486 tavaszán a tállyai tanács színe előtt indította meg, amely az adásvételi szerződést megvizsgálva igazat adott a felperesnek, és a szőlőt elővásárlás jogán neki ítélte. Bártfa azonban nem elégedett meg a döntésükkel, ezért Szapolyai Imre nádorhoz fordult az ügyben.10 A város a nádort mint Tállya földesurát kereste meg, hiszen a mezőváros már 1461-től Szapolyai birtokában volt.11 i486 tavaszától intenzív levelezés és követjárás indult meg Bártfa és Szapolyai között, de a döntés a nádor sürgős elfoglaltságai miatt végül nem született meg az év végéig.12 A következő évben a tárgyalások folytatódtak, így végül a nyár folyamán a kassai, lőcsei és eperjesi polgárokból álló döntőbíróság össze is ült a kérdés megtárgyalására. Döntésük szerint a Kispalugyaiak valóban jogtalanul adták el a szőlőt a bártfaiaknak, mivel az Swarczot illette volna.13 A felperes a rendelkezésük értelmében az ingatlant 1000 forintért visszaválthatta a 116
